A honismereti szakkör Szekszárdon

A Béla király téri ásatásokat bemutató kiállítás anyagával ismerkedett 2013. december 10-én a Kölesdi Felnőtt Honismereti-Helytörténeti Szakkör.
Esemény időpontja: 2013.12.10
2013-12-10

A Béla király téri ásatásokat bemutató kiállítás anyagával ismerkedett 2013. december 10-én a Kölesdi Felnőtt Honismereti-Helytörténeti Szakkör.

Dr. Vizi Márta PhD régész–főmúzeológus vezetésével tekintettük meg a középkori szekszárdi vár ásatási anyagából válogatott kiállítást a vármegyeházán.
Egyúttal a Szekszárdi Megyeházát 1828-tól -1836-ig építő Pollack Mihály építészmérnök munkásságát, és a vármegyeház építésének történetét szemléltető földszinti kiállításokat is megnéztük.

Az ősidőktől lakott település, Szekszárd történetének fontos kiegészítője lesz az itt talált Árpád-kori régészeti anyag, hiszen nagyon kevés írásos emlék maradt a XI. századból.
A legrégebbi irat az 1009-ből származó Tolna-Baranya megyei Egyházmegyét alapító királyi alapítólevél már megnevezi a Bartina, úgynevezett Nagy-hegy alatti települést, „Zaczard” néven, mint a királyi udvarházhoz tartozó települést,
majd a Szent István példáját követve I. Béla királyunk (1060-1063) is bencés monostort alapított 1061-ben Szekszárdon.

Hiteles helyként is működő kolostor jelentős magaslaton épült.
Ezt akkor érzékeltük, amikor körbesétáltuk a vármegyeházat. A kolostor épületegyüttese volt a később megépült négy saroktornyos szekszárdi vár magja és alapja.
A török ebben a várban 200 fős helyőrséget tartott.

Dr. Vizi Márta elmondta és megmutatta, hol láthatók a most feltárt falrészletek, valamint a külső vár falának iránya is érzékelhető.
Szent László emlékét hirdető bronz iniciálé vonalában jól megfigyelhető a külső várfal, melynek alapjai az ásatás során voltak azonosíthatók.
László herceg, később király, többször járt édesapja sírjánál a kolostorban, amely I. Béla életében még nem készült el teljesen.
Később, (a XVIII. században) Szent László oltalmába ajánlották a hívek városukat, Szekszárdot. (Szent László 1077-1095).

A téren 2011-től zajló átalakítás, rekonstrukciós munka majdnem 200 év után nyitotta meg a föld különböző rétegeit.

A település központi erődítményében állt egykori bencés apátság maradványait már 1930-tól ismerték a régészek.

1960-tól az apátsági templom egy részét bemutatták a megyeháza udvarán, most lehetőség volt a megyeháza alá nyúló falak vizsgálatára, és egy középkori kápolna feltárására.
Áprád-kori temetőt, sírokat találtak a Megyeház lépcsőjétől pár méterre, mélyen a jelenlegi talajfelszín alatt.
Az apátság kertje a törvényszéki épület alatt lehet.

A Béla-királyunk temetkezési helyéül szolgáló kápolna nem került elő.
Talán nem is csodálkozunk ezen, hiszen évszázadok földmunkái, a nagy szekszárdi tűzvész után elkezdődött az apátság lebontása is.
A másodszor is felépített Belvárosi templom munkálatai, és az újkori közművek folyamatos elhelyezései, sok nyomot elpusztítottak.
A Béla téri épületek alatti föld továbbra is titkokat őriz.
.
Korábbi régészeti feltárásokból azt is tudták, hogy a jelenlegi orvosi ügyelet helyén, a börtön mögötti lejtőn kora-középkori temető húzódott, de Árpád-kori házmaradványokat is tártak fel.

A Duna szabályozása is a vármegyeház építése idején kezdődött, így az árvizes évszakokban, a rézkarcok ábrázolása szerint is, a Bartina hegy lábáig járt a Duna.

Kicsi településként lehet tehát Szekszárdot elképzelni, mint általában a középkori városok voltak.
Garay szülőháza, a jelenlegi múzeum és a gimnázium épülete is, a hajdani vizenyős marhalegelőn épült fel.

Az első vonat érkezése és a vasútállomás építése, valamint a vasútállomásra vezető platánsoros út kialakítása a XX. század első éveire datálódik.
.
A Megyeháza építkezése előtti tökéletes tereprendezéssel elsimított helyeken, a rekonstrukciós munkák során a régészek találtak szemétgödröket, régi vízelvezető csöveket.
Külön vitrinbe mutatják be az érdekes használati tárgyakat, gyermekjátékokat, kerámiákat, üvegtárgyakat. Főként a törökös és balkáni cserépedények, szép kályhacsempék voltak jelentős számban megtalálhatók.

Az István király törvényei szerint élő XI-XII. századi magyar sírokba már tilos volt a temetkezés során a halottak mellékletekkel való eltemetése (lóval, fegyverrel), de találtak S alakú hajkarikákat és néhány pénzt, amit a halott nyelve alá helyeztek el a hozzátartozók.
Megható volt egy házaspárt egymásba karolt testhelyzetben látni, teljesen bolygatatlan Árpád-kori sírban, és ennek fényképes dokumentációján.

Valóban úgy éreztük, hogy évezredek emlékein lépünk.
Köszönjük az érdekes, türelmes és tartalmas vezetést Dr. Vizi Mártának.

A résztvevők nevében: Dr .Kiszler Gyuláné tanár, helytörténész



A múzeumlátogatáson résztvevők:
Baranyai Józsefné, Baranyai József, Boros Antal, Greifenstein Józsefné, Juhász Sándorné, Kellényi Zoltánné, Kincses Istvánné, Dr. Kiszler Gyuláné, Nagy Tiborné, Németh György, Németh Györgyné, Schüszler Jánosné, Sólya Józsefné, Szabó József.

Vendégünk volt Renkecz József ny. iskolaigazgató.
Kapcsolódó hírek, események

Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban

Legfrissebb híreink

Linkek