Megyei nyugdíjas találkozó Kölesden

A Tolna Megyei" Életet az Éveknek" Nyugdíjas Szövetség idei kultúrális találkozóját az Őszi Fény nyugdíjas klub rendezte meg a kölesdi Művelődési Házban 2014. június 20-án. 14 településről 180 fő találkozott a rendezvényen, ezzel is mélyítve a klubok közötti barátságot.

A Tolna Megyei " Életet az Éveknek" Nyugdíjas Szövetség idei kultúrális találkozóját az Őszi Fény nyugdíjas klub rendezte meg a kölesdi Művelődési Házban 2014. június 20-án.
Tizennégy településről 180 fő térkezett a rendezvényre, ezzel is mélyítve a klubok közötti barátságot.

A vendéglátó Őszi Fény tagjai nagy izgalommal, szeretettel, no meg pogácsával, ásványvízzel, kávéval várták a Bonyhádról, Paksról, Szekszárdról, Dunakömlődről, Újiregről, Zombáról, Iregszemcséről, Gyönkről, Decsről, Bátáról, Tamásiból és Kajdacsról érkező vendégeket.

Berényi István polgármester köszöntője után dr. Baranyai Eszter a Kölesdi Közéleti Egyesület elnöke, majd Fenyvesné Palkó Mária a Tolna Megyei "Életet az Éveknek" Szövetség elnöke nyitotta meg a találkozót.

A műsor igen változatos, színes volt.
Láthattunk, hallhattunk különböző szóló énekeket (népdal, operett, magyarnóta), táncokat , (néptánc, retro, nosztalgia, szalon- és cigány tánc), és vidám jeleneteket. A legidősebb fellépő 89 éves volt, aki énekelt a közönségnek.

Minden szereplő oklevelet és csokoládét, ill. a csoportok bonbont kaptak ajándékba.

A négy órás műsor után a polgármester úr ígérete szerint a vendégek csodálkozására még a "kőből " is bor folyt, hiszen a borkútból megkostólhatták a kölesdi bort.

A délután a sportcsarnokban folytatódott ebéddel (töltött csirkecomb, petrezselymes burgonyával, káposztasalátával, süteménnyel), majd a Tibsa Band zenekar báljával zárult.

Egy szép, tartalmas, igen színvonalas napot töltöttünk el együtt, és úgy érzem nem csak illemből, hanem tiszta szívből köszönték meg vendégeink a fogadtatást, vendéglátást.

Én köszönöm a fellépőknek a felkészülést, a szereplést.
Köszönöm az Önkormányzat, a Közéleti Egyesület támogatását, a Művelődési Ház vezetőjének és dolgozóinak a segítséget, az iskola szakácsainak az ebédet, a TIBSA BAND-nek a hangosítást és a bált.

Rendezvényünket a Paksi Atomerőmű Zrt támogatta.

Cseke Árpádné
Őszi Fény nyugdíjasklub vezető

A továbbiakban dr. Baranyai Eszter egyesületi elnök köszöntőjét olvashatják.

"Tisztelt Megjelentek, kedves Vendégeink!

Miután az előttem szólók már biztosították Önöket vendégszeretetünkről és afeletti örömünkről, hogy az idei évben Kölesd adhat otthont ennek a jeles rendezvénynek; a Kölesdi Közéleti Egyesület és a magam nevében inkább azt mondom el, miért nagyszerű és különös a mai alkalom számunkra.

Felnőtt emberként úgy érezzük: az életünkkel száguldó időnél semmi sem gyorsabb. Pedig dehogynem. A lassan csordogáló, valós élményeket, meséket, katonatörténeteket szövögető világ helyét villámsebességgel foglalta el a másodpercre pontosan ütemezett valóság: a globalitás, az összeomlások, a krízisek kora. A modern világ, melynek éltetője – úgy tűnik – a rendetlenség, a káosz, a stressz. Mi ezt nem akarjuk elhinni, de közben azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Nem ismerjük még magunkat sem, nemhogy egymást. Nem értékeljük kellőképpen a jelenünket – így a múltunkat, a kapcsolatainkat, a kapcsolódásainkat sem. Nincs időnk rákészülni valamire, nincs kedvünk lelkesedni bármiért is, nincs bennünk erő, hogy a mindennapi boldogulási problémáinkon kívül mélyebb értékekkel is foglalkozzunk.
De ez nem csak a mi egyéni hibánk. Hanem a koré, melyben élünk, melyben mi magunk észre sem vesszük, hogy szorongunk, talán csak azt, hogy a zűrzavarban szeretnénk eligazodni, és hogy egyre többször sóhajtunk fel: de jó lenne, ha csak egy napra elhallgatna minden modern zaj.
És de jó lenne, ha a mai gyakorlatnál sokkal nagyobb teret nyernének az életük csúcsáról megfontoltan, higgadtan visszatekintő nagyszülők, akik önmérsékletre intik ezt a rohanó generációt.
Magamban elképzelem, hogy az egy napos áhított csend elérkezik, és mi időt, lelket fordítunk rá, hogy elmenjünk egy színházba. Felgördül a függöny, és egy tanmese következik, melyben az X-ekkel a hátuk mögött egy bölcs korosztály lép a világot jelentő deszkákra.
Mi pedig végre nem csinálunk mást, mint ami a kötelességünk: figyelünk. És lehetőséget kapunk, hogy ismét eltanuljunk valamit az életből. Nem a mindennapiból – azt ismerjük -, hanem a nagybetűsből, a csodálatosból.
Nos, ez nem csak képzelet. Ennek az ideje is elérkezett itt ma Kölesden.
A várva várt kulturális seregszemlével, melyben minden produkció, legyen bármilyen témájú, legyen professzionális vagy ne, értékes és különleges.
Hiszen az egymásnak átnyújtott kulturális virágcsokor gyönyörűségét nem pusztán színessége, formája, külleme – vagyis nem pusztán művészi értéke adja.
A felkészülés kitartásával, a ráfordított időáldozattal, a szereplés örömével, az előadás bátorságával, az egyedi és közösségi sikerek fölötti valódi elégedettséggel, a megkönnyebbüléssel, egymás tiszteletével és elismerésével – tengernyi valódi értéket kap ma, aki csak kicsit is nyitott a világra.
Biztosan feltöltődik ma annak a lelke, aki csak kicsit is boldog attól, hogy a tökéletlen ember a maga nemében tökéleteset alkothat, és nyitott tenyérrel, nyújtott kézzel, jó szívvel, őszinte mosollyal adja azt a másikaknak.

És akkor most elhallgatnak a mobiltelefonok, és önfeledten, kíváncsian nekivágunk a mai ünnepünknek, hogy majd a nap végén elégedetten térhessünk haza, és mindannyian továbbadjuk az élményt családunknak, barátainknak, ismerőseinknek: az élményt, vagyis a hagyományokat, a vidámságot, a családias együvé tartozást. Mindent, amiben egy percre sem az évek a lényegesek, hanem az emberség.
Mi a mai nap után nem fogjuk elhinni, hogy a modern világ éltetője csak a rendetlenség és a káosz.
Biztosan tudom, hogy helyette az áldott pillanatok katarzisát fogjuk hazavinni mindannyian.
Mint ahogy azt is biztosan tudom, hogy a következő generációk boldogságának egyik záloga mindig is az lesz, hogy a mesélő, daloló, anekdotázó, élethosszig tanuló, lelkesen és lelkiismeretesen felkészülő, a kultúra összetartó erejében hívő idősebb generációra való igényét és odafigyelését ne tudja kiszorítani semmi sem.
Daloljanak, szavaljanak, táncoljanak, ahogyan a lelkük diktálja - éppen úgy!
Isten hozott mindannyiunkat a közösségi csodák világában. "

Megyei nyugdíjas találkozó Kölesden

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink