Zentai András előadása a Kiegyezés koráról

2018. január 21-én Zentai András címzetes igazgatótól tizenkilencedik alkalommal hallgattunk előadást.

A Habsburg uralkodó ház és a magyar politika vezetői között 1867-ben, 150 évvel ezelőtt született megállapodásról, a kiegyezésről hallottunk előadást Zentai András címzetes igazgatótól.

A kiegyezés Magyarország életében fontos, fél évszázadra meghatározó esemény volt, hiszen 1849. augusztus 13-ától, a világosi fegyverletételtől 19 éven keresztül folyt a politikai csatározás.

A kérdés az volt, hogy megbocsájtják, vagy megtorolják a 48-49-es eseményeket.

Az akkor 18 éves Ferenc József a megtorlás mellet döntött, melyet Haynau tábornokra bízott.
500 halálos ítéletből 110-et hajtottak végre, és több ezer ember került börtönbe. A kivégzéseknél az akasztás a kivégzés leggyalázatosabb módja, ezért ezt választották előszeretettel.

Hatására nem csak a belső ellenállás, de a nemzetközi felháborodás is nagy volt, ez közrejátszott abban, hogy 1850 nyarán Bach javaslatára menesztették Haynaut, akit egy londoni látogatás során a sörfőzde munkásai meglincseltek.

Hallottunk az 1850-59-ig tartó Bach korszakról, a megyerendszer megszüntetéséről, a katonai közigazgatásról, az udvarhű hivatalnokokról, a „bach huszárokról”.

A kibontakozó aktív ellenállás eredménye, hogy Ferenc József életére kétszer is rátörtek, a passzív ellenállás keretében a nemesek bezárkóztak, nem adóztak, nem vállaltak hivatalt, élükön Deák Ferenccel.

1859. június 24-én a porosz-osztrák-olasz háborúban, a véres solferinoi csata elvesztése miatt Bach lemondott.

Szó esett az 1860-ban kiadott októberi diplomáról, és a 61-ben kiadott februári pátensről, az 1861 és 1865 közötti átmeneti állapotról (Schmerling vezetésével).

Felelevenítettük Deák Ferenc szerepét, szó esett a híres „Húsvéti cikkről”, a tárgyalások megkezdéséről, a porosz-osztrák-olasz háborús vereségről.

Az események megalapozták a megegyezést.

Miután 1867. június 8-án a Mátyás templomban sor került Ferenc József magyar királlyá koronázására, 1867. július 28-án Ferenc József szentesítette a kiegyezési törvényt és ezzel létrejött egy alkotmányos monarchia, az Osztrák–Magyar Monarchia, mely 1918-ig, az I. világháború végéig állt fenn.

A létrejött dualista államban a magyarok belső ügyeikben önállóságot élveztek, de közös volt a külügy, a hadügy, és a hozzájuk tartozó pénzügy.

Ezzel megnyílt a fejlődés lehetősége, Magyarország fel tudott zárkózni Európához, de biztosította a kisnemesek (dzsentrik) túlélését is.

Hallottunk a pártokról, szerepükről, a nemzetiségi törvényről, a külföldi tőke szerepéről, a külső vámhatárokról, a könnyű és nehézipar fejlődéséről is.

Zentai András előadása a Kiegyezés koráról

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink