Kölesdi lankás-sáros

A buszozás a szokásoknak megfelelően vidám, de kevés eseménnyel tarkított volt. Kölesdre érkezve már várt ránk Diófási tanár úr, egy szülő és vagy egy tucat kölesdi kisdiák. Együtt fogunk túrázni. Kölcsönösen örültünk egymásnak, csak úgy közepesen, aztán elindultunk.
Esemény időpontja: 2006.03.04
2006-03-04

A buszozás a szokásoknak megfelelően vidám, de kevés eseménnyel tarkított volt. Kölesdre érkezve már várt ránk Diófási tanár úr, egy szülő és vagy egy tucat kölesdi kisdiák. Együtt fogunk túrázni. Kölcsönösen örültünk egymásnak, csak úgy közepesen, aztán elindultunk.

Utunk első szakasza a Zöngére vezetett. Ez az emelkedő már jelezte számunkra, hogy itt bizony dagonyázás is lesz, mint ahogy ebben a tanévben szinte minden túránkon.

Szerencsére a meteorológia előrejelzése még nem bizonyult igaznak. Nem állítom, hogy hétágra sütött a nap, de derűs volt az idő, bár a szél komolyan megtépázta dús üstökünket (már akinek van). Szőlők és gyümölcsösök között vitt az ösvény felfelé.

Amikor felértünk a tetőre, át kellett vágnunk az országúton, de utána, óh jaj, egy szántóföldön is. Ne tudd meg, milyen lett a bakancsunk!

Szemben már látszott az a kis fenyőerdő, amelybe érkeztünk. Itt azért kis megnyugvás volt a lelkünknek, kímélet a bakkeroknak. Amikor leértünk a völgybe, nem kis meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az oldalak erdőit sorra tarra vágják.

Nagy erőkkel (és katonai rendszámú teherautókkal) szállítják a fát. Mozog az erdő, itt-ott láncfűrész hangja duruzsol, ó be szép muzsika fülünknek, minden természetet szerető és érte aggódó túratársunkban felmerül, no itt sem lesz mostanában újra erdő!

Van aki állva étkezik, mert így esik jól, van aki meditál egy sort, inkább lelki üdvével törődve.

Továbbra is a völgyön haladtunk végig. Párássá vált időben enyhe szélben, de jókedvűen.

A patak völgyének végén egy juhakol közelében tartottunk pihenőt. Hatalmas rét ölelte körül az elég jó karban lévő hatalmas épületet. Gondolom, hogy tavasszal majd ismét megtelik bégetéssel, bárányokkal és birkaszaggal.

Nagyjából észak felé folytattuk utunkat, hol sárosan, hol nem, de kitartóan közelítettünk utunk kezdő- és végpontjához, Kölesdhez.

Kölesden a jelenleg művelődési házként és borok házaként működő műemlék épület volt egyik fontos programunk. A bejárat előtti forrásnál gondos bakancstisztítással teltek perceink. Nem volt egyszerű eset a ragadós (ragaszkodó) sártól megszabadulni.

Kedves idegenvezetőnk már várt bennüneket a bejáratnál. Szakszerű tájékoztatással kísért végig bennünket az eredetileg fogadónak épített épületen.

Igazán szép gyűjteményt hoztak itt össze a lelkes munkatársak a helytörténet, népviselet terén. Gyönyörködve néztük az igazán komoly festménykiállítást is, a valamilyen szálon Kölesdhez kötődő képzőművészek alkotásait. Hosszú folyosók mentén, még a kultúrház irodájában is megtekinthetők az alkotások. Mindehhez idegenvezetőnk, Vargáné Kisfalvi Erzsébet szakszerű ismertetései járultak, gazdagítva élményünket. A túra befejező eseménye a kastély pincéjében megrendezett borkóstoló volt, ahol a környék igazán finom boraiból kóstolhattunk.

Jó hangulatban, de természetesen mértékkel fogyasztottuk a borokat. Kezdve a fehér chardonnay-tól a rozén át egészen a vörös cabernet-ig. A borbemutatót Ifjú Józsefné Judit tartotta. Köszönjük szépen.

Már csak a hazautazás volt hátra. Nagydorog felé, kényelmes buszon utazva, kellemes bágyadtsággal tagjainkban (a gyaloglástól!) értünk haza Szekszárdra.

A cikk anyaga a szekszárdi Ady Endre Szakközépiskola "Közös Bakancs" túraklubjának honlapjáról származik, az eredeti oldal megtekinthető itt.

Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban

Legfrissebb híreink

Linkek