Megemlékezés az aradi vértanúkról


A kölesdi iskolában régi hagyománya van, hogy a mindenkori 5. osztály ünnepi műsorral készül nemzeti gyásznapunkra.


Esemény időpontja: 2021.10.06
2021-10-07

A kölesdi iskolában régi hagyománya van, hogy a mindenkori 5. osztály ünnepi műsorral készül nemzeti gyásznapunkra.

Az ünnepséget 2021-ben is az ötödikesek tartották, Markó Ágnes osztályfőnök irányításával.
Az iskola tanulói a sportcsarnokban osztályonként sorakoztak.

A Himnusz meghallgatása után végigkísérhettük az Aradon történtek előzményeit.

Az áprilisban kivívott jobbágy felszabadítást, jogegyenlőséget, közteherviselést, szólásszabadságot a régi hatalom vissza akarta venni.
Megindult a nemzetiségek és Bécsből a magyarok elleni fegyveres támadás.

Kossuth magyarjaival nem boldogult a Habsburg-birodalom hivatásos hadserege, ezért Ferenc József osztrák császár segítségnyújtásra az orosz uralkodót kérte fel.
A túlerő miatt a magyar honvédség összeroppant.

Így elkezdődhetett a kegyetlen megtorlás, a tízezrek besorozása a császári ármádiába, ezrek bebörtönzése, többszáz résztvevő kivégzése, és 13 tábornok, valamint Batthyány Lajos volt miniszterelnök kivégzése 1849. október 6-kán.

Díszletként kis asztalon fehér virágkoszorú közepén a tisztelet jelképeként piros gyertya égett.

A műsor szellemét jól érzékelhettük Komjáthy Jenő Magyar című verséből.

A kivégzés sorrendjében hallottuk az elítéltek utolsó mondatait:

Aulich Lajos
Török Ignác
Lahner György
Nagy-Sándor József
Schweidel József
Poeltenberg Ernő
Knézich Károly
Lázár Vilmos
Leiningen-Westerburg Károly
Dessewffy Arisztid
Damjanich János
Kiss Ernő
Vécsey Károly

A műsort Kossuth Lajos megemlékező szónoklata zárta, melyet 1890. október 6-kán fonográfról hallgatott a pesti közönség a Vigadó előtt.

„A világ bírája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékmű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül: engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október 6-ka térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva, agg karjaimat a hála hő érzetével áldom…..”