"Hazudott szárnyak" Töttös Gábor előadása a népfőiskolán

A korai keresztény ikonográfia erősen szimbolikus jellegű, tele van titkos jelképekkel. Töttös Gábor előadásában ezekről hallottunk.
Esemény időpontja: 2023.03.21
2023-03-21

A korai keresztény ikonográfia erősen szimbolikus jellegű, tele van titkos jelképekkel.
Az előadáson az alma, a kígyó, a koponya, a Mária kultusz, a hal, a labirintus, Mózes szarvai és az angyalok szárnyai kerültek "terítékre".

Az alma

Az ókeresztény kor síremlékein gyakori motívum az alma.
Az értelmezés Szent Jeromostól származik: a tiltott gyümölcs akár barack vagy füge is lehetett volna.
351 esztendővel ezelőtt fejezte be Milton angol költő az Elveszett paradicsom című művét, amelyben a bűnbeesés történetét dolgozta fel. Milton a Teremtés könyvében szereplő történet egyik központi eleme a tudás fájának gyümölcse: egy alma.
De honnan vette Milton, hogy éppen alma terem a tudás fáján?

Műve elején Milton is csak gyümölcsöt említ, ám hamarosan meg is nevezi, hogy almáról van szó. Miért ítélte meg úgy a szerző, hogy egy alma kellően csábító ahhoz, hogy bűnbe vigye ősszüleinket?
I.Damasus pápa Szent Jeromost bízta meg, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre.
Szent Jeromos tizenöt éven át dolgozott rajta, hogy létrehozzon egy a kor világnyelvén olvasható Szentírást.
A latin „gonosz” és az „alma” (almafa) szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A vonatkozhat; a rabbinikus kommentátorok szerint lehet füge, gránátalma, szőlő, héber Biblia a peri szót használja a gyümölcsre, ami bármely csüngő gyümölcsre barack, akár citrom is.
A kettős jelentés miatt esett választása az almát is jelentő malus szóra; figyelembe vette, milyen szerepet játszik a történetben az illető gyümölcs. Sokáig minden húsos, magtermő gyümölcsre vonatkozhatott: a körte, a füge, a barack megnevezése szintén malus volt.
Ez magyarázat arra is, hogy miért látunk ilyen sokféle gyümölcsöt az első emberpár ábrázolásain: például a Sixtus-kápolna Michelangelo-freskóján a kígyó egy fügefára tekeredik.

A kígyó

A kígyó a bűn és a megváltás jelképe is.
Az egyik legősibb misztikus szimbólum, melyben egy kígyó vagy egy sárkány megeszi/megharapja saját farkát.

A világegyetem örök körforgása, az állandó visszatérés és az újjászületés szimbóluma: a pusztításból való teremtés – élet a halálból. A teremtést pusztulás, a pusztulást pedig egy új kezdet követi.

Legrégebbi ismert ábrázolása az arany szentélyben, Tutankhamon sírjában az ókori Egyiptomból származik, mint a Nap ábrázolása, a napfény utazását szimbolizálja.
Az egyiptomiaktól a görögök is átvették.

A koponya

Golgota Hegy Jeruzsálemen kívül, Jézus kivégzésének helye.
A név maga a zsidó-arám gulgólet-gulgótá' szóra vezethető vissza, jelentése: koponya. Egy régi hagyomány szerint ezen a helyen temették el az első embert, Ádámot. Origenész úgy vélte, hogy Ádám koponyájával áll összefüggésben az elnevezés, amelyre Jézus vére hullott, midőn halálakor a sziklák megrepedtek.
Minden valószínűség arra mutat, hogy a hegy koponyához hasonló formája áll az elnevezés hátterében.
Az emberi koponya a halálra, vagy mulandóságra utaló szimbólum.

A 9. sz. óta fordul elő Krisztus keresztje alatt.
Órigenész szerint Ádám koponyája a Golgotán van eltemetve.
A koponya és a kereszt összekapcsolásával azt fejezték ki, hogy Krisztus (a második Ádám) magára vette és legyőzte a paradicsomi (első) Ádám bűnét.


A Mária kultusz

A Mária-tisztelet Szűz Mária megkülönböztetett tisztelete a keresztény egyházakban.
Mária tisztelete nem azonos Isten imádásával, de több a szentek tiszteleténél.
Az ortodox keleti egyházakban és a római katolikus egyházban kivételes tisztelet illeti meg, ez a tisztelet valamennyi angyalnál és szentnél magasabban áll, mint Istenanya, aki az eredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, s a mennyben érdemeivel és dicsőségével az összes angyalt, szentet, boldogot megelőzi, és a legnagyobb közbenjárói hatalommal rendelkezik.

A Mária-tisztelet keleten kezdődött a 4. században, majd nyugaton is egyre inkább meghonosodott.
A középkor közepén már uralkodó helyet foglalt el a keresztény Európában, majd azután a protestantizmus megjelenésével háttérbe szorult.

A hal

A korai keresztény ikonográfia erősen szimbolikus jellegű, tele van titkos jelképekkel.
A hal a leggyakoribb ábrázolás, Krisztusra utalt.
A hal többes jelentésű.
Maga a hal szó is mágikus, hiszen görögül a hal ICHTYS, a görögben egy mozaikszó szimbóluma.
Iesos Christos Theon Yios Soter (Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó).
Az újjászületés jelképe az őskereszténység jelképrendszerében, az első keresztény gyülekezetek tagjai titkos jelként használták.
Kenyérrel együtt tányéron Jézus teste szimbólum. A kenyér az önfeláldozás és a tisztaság jele.

A Jézus születése-típusú festményeken látható kenyér mindig a keresztáldozatot szimbolizálja.

A labirintus

A labirintus meghatározott célhoz vezető, bonyolultan kacskaringós út.
A célra irányultság különbözteti meg az egyéb bonyolult, sehova nem vezető útvesztőtől.
A labirintus legegyszerűbb formájának tekinthető a spirál, mely egyre kisebb sugarú körpályán vezet a célponthoz, de útvonala kereszteződéseken is átvezet.
Az ókorban krétai eredetű épület sok folyosóval és kamrával látható. (Csak festett alaprajzi ábrázolásai ismertek).
A labirintusba való belépésnek az alvilágba, a holtak birodalmába leszállás jelentése volt.

Mózes szarvai

„És történt, hogy midőn leszállott Mózes a Szinaj hegyéről és a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, midőn leszállott a hegyről: Mózes nem tudta, hogy sugárzott arcának bőre, mivel beszélt Vele.” (2Mózes 34:29)

A latin-nyelvű Biblia-fordításban találunk egy fordítási hibát.
Az eredeti szövegben a következő kifejezés olvasható: „kárán or pánáv” – vagyis „sugárzóan fénylett az arca bőre”. A „kárán” azt jelenti, hogy sugárzik, viszont a magánhangzók nélkül ugyanígy írt „keren” főnév sugarat is és szarvat is jelent.
A héberben csak a mássalhangzókat jelöljük; más magánhangzókkal „ugyanaz” a szó más jelentést kaphat; ezért a „keren” „szarv”-ként való fordítása miatt („szarvak voltak a fején” – sőt, egyenesen az arcán) a keresztény Európában egészen a reneszánszig elterjedt Mózes szarvakkal való ábrázolása.

Hazudott szárnyak

Mi az angyalokat általában szárnyakkal képzeljük el, pedig a Biblia egyetlen angyalt sem írt le így.
Megismertük a kerubokat, az ofánokat és szeráfokat.

A kerubok ember-állat hibridek.
„Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt. (…)
Egyik arcuk emberi archoz hasonlított, jobb felől oroszlánarcuk, bal felől bikaarcuk, hátul sasarcuk volt.
Ha a négyfelé néző, négy fajta arc önmagában nem lenne ijesztő, a keruboknak van még két pár szárnyuk, meg egy pár lábuk is, fénylő patákkal.
Az Édenkert bejáratát egy kerub őrzi lángoló karddal, miután Isten kiűzte onnan Ádámot és Évát.

Egy másik típusú angyalfajtát a Biblia ofánoknak nevez. Úgy írja le őket, mint olyan lényeket, amelyek egymásba fonódó arany kerekekből állnak, és mindegyik kerék külsejét több szempár borítja.
Lebegve mozognak, és az a feladatuk, hogy őrizzék Isten trónját, ezért tulajdonságuk, hogy sosem alszanak.

A szeráfok az Ószövetség és a zsidó hagyományok szerint nagyon magas rangúak az angyalok között, Isten trónusát veszik körbe a mennyországban, és közben folyamatosan énekelnek.

Ezeknek a mennyei testőröknek a Biblia szerint hat pár szárnya van, amelyek közül kettő repülésre szolgál, a többit pedig a fejük és lábuk eltakarására használják.

Művészettörténeti ismereteinket mozgatta meg az előadás során látott alkotások ábrázolási formája és tartalma.



Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban

Legfrissebb híreink

Linkek