Az ARADI VÉRTANÚKRA emlékeztek az iskolában

Az iskola hagyományai szerint emlékeztek az Aradi vértanúkra Kölesden a Béri Balogh Ádám Általános iskolában.

Október 6-án ünnepélyes keretek között emlékeztek az aradi vértanúkra.
A műsort az 5. osztály adta Szép október címmel.
Felkészítő tanáruk osztályfőnökük, Nagyné Kincses Katalin volt.

A Himnusz után Ady Endre Október 6 című verse hangzott el:

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.
Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsúcsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.
Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.

1849 januárjában az Európán átzúgó forradalmak már mind elültek.
Egyedül a magyar tartotta magát, s még hátra voltak diadalai - mielőtt ő is elcsendesült.
Petőfi az utolsó percéig nem adta fel a reményt, a legkilátástalanabb helyzetben sem szűnt meg költeményeivel bizakodást önteni a honvédekbe és a nemzetbe.
Az optimizmus azonban egyre kevésbé indokolt.
A viszonylag jó indulatú V. Ferdinánd átadta helyét a fiatal és vérengző Ferenc Józsefnek, aki sem győzni nem tudott, sem béketárgyalásra nem volt hajlandó.
Segítségért fordult Miklós cárhoz, aki 194 ezer cári katonával harcolt a magyarok ellen.

A világosi fegyverletétel után sötétbe borult Magyarország.
Akit bűnösnek tartottak, Haynau legyilkoltatta. A börtönök megteltek.
1849. szeptember végén összeült a haditörvényszék, ahol a 13 tábornok ügyét tárgyalták, s ahol a vádlottakat felségsértés címén halálra ítélték.

Október 6-án a pesti Újépület falánál főbe lőtték Batthyány Lajos, volt miniszterelnököt.
Gyalogmenetben kísérték a tábornokokat a kivégzés helyére. Négy tábornokot főbelövésre ítéltek, kilencet akasztófa általi halálra.
Utolsó mondataikat megőrizték az utókor számára.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

A tábornokok kivégzése bevezetőjét is jelentette egy megtorló hullámnak, melynek során mintegy 30 volt honvédtisztet kivégeztek, és 600-at ítéltek halálra, majd kegyelemből sokévi fogságra.
A 13 aradi vértanú halála azóta jelképpé vált.
Annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává váltak ők, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtésért, társadalmi haladásáért.

A megemlékezést Juhász Gyula: Vértanúink című verse zárta:

A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

Végül Szózat zárta a megemlékezést.

Megható megemlékezés volt.

Az ARADI VÉRTANÚKRA emlékeztek az iskolában

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink