A Népfőiskola év végi kirándulása Grábócon

A Szekszárdi-dombság egyik pici zsákfaluja, Grábóc hazánk egyetlen aktív szerb ortodox kolostorát és a mellette álló, pompás ikonosztázáról is ismert, szépen felújított templomát látogattuk meg 2025. március 28-kán.
(ikonosztáz: a keleti templomokban a szentély és a templomhajókat elválasztó díszes deszkafal, melyet az egyházi előírás szerinti sorrendben szentképek díszítenek)

Grábócra 1580-ban érkeztek ortodox szerb szerzetesek a dalmáciai szerb Dragović kolostorból.
A faluban akkoriban már éltek a törökök elől korábban ide menekült szerb családok.
Először egy fatemplomot építettek, majd 1587-ben, a budai pasa engedélyével kőtemplom épült, a kolostorral együtt.

1593-tól közel 200 éven át írták krónikájukat a szerzetesek.
A török hódoltság évtizedeiben többször is elnéptelenedett a kolostor, de mindig érkeztek újabb csoportok Szerbiából.
1667-ben az akkor már több mint hatvan itt élő szerzetest megölték egy rajtaütéskor a törökök.
Ezek után újra indult az élet.
A Rákóczi szabadságharc idején ismét szünetelő hitélet aztán 1711-ben folytatódott.

A lerombolt templom helyén felépítették a ma is látható templomot (1736-1741), amelyhez tornyot is építettek (1761).
Rövidesen elkészült az ikonosztáz is (1768).
A bizáncias formájú, kupolás épület a középkori szerb hagyományokat követi.

A barokk kolostorépület 1787-ben épült föl.
Mellette az 1786-ból való kútház áll, melynek emeleti helyisége egykoron a kapus szobája volt.

Ekkorra már Grábóc a magyarországi szerb ortodox papképzés központjának számított.
A kolostorépületet a XIX. század végén átépítették, a kolostor gazdálkodását 182 holdas birtok, fakitermelés, haszonállatok, pálinkafőzés és boreladás is segítette.

A II. világháború után az itt élő szerb családok elhagyták a falut, a kolostor utolsó igumenje (apátja) Aleksej, haláláig 1974-ig élt itt, utána szociális otthonná alakították át az épületet.

Az 1980-as években teljes körű renoválása után a komplexumot 1994-ben kapta vissza a szerb ortodox egyház.
Ekkor azonban már nem férfi szerzetesek, hanem apácák költöztek falai közé.

Jelenleg Mitrofan atya, Szófia és Barbara nővérek élnek a kolostorban, viszonylag ritkán láthatjuk őket, sokat utaznak.

Láttuk az emeletes kútházat, melynek alsó részében a bővizű, hideg forrásvíz buzog.
Emeletén a kapus hajdani szobáját alakították ki.

Balra áll a nem látogatható kolostor, jobbra pedig a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom magasodik.
A templom fő látnivalója, a szentélyt a hajótól elválasztó, szentképekkel díszített, csodálatos ikonosztáz 1768-ban készült.

A templomban őrzik Szent Borbála vértanú homlokcsontjának egy darabját, az ereklye miatt a templom búcsújáró hely is egyben.
Említésre méltóak még a kupola freskói, a kántorok díszes padja, a pompázatos püspöki trón és a körmeneti zászlók.

A templom mögötti kertben lévő nyitott pavilonban számos szerb ortodox templom makettjét nézhettük meg.

A múzeumban a szőlőművelés és feldolgozás, emeletén a szerzetesek életét bemutató életképekkel találkoztunk.

A kirándulás élményét még a szünni nem akaró eső sem tudta elrontani.

A Népfőiskola év végi kirándulása Grábócon

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink