A Nemzeti Összetartozás Napja
Esemény időpontja: 2025.06.04
2025-06-04
majd a paksi Tehetség Alapfokú Művészeti Iskola kölesdi néptánccsoportja következett. Felkészítőjük Görög Balázs.
Végül a kegyelet és emlékezés koszorúit és virágait az l. világháborús emlékmű talapzatán az Önkormányzat, a Közéleti Egyesület, a néptánccsoport és a megjelent résztvevők helyezték el.
Részletek az ünnepi megemlékezésből:
"105 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én a Trianon-kastélyban aláírták az I. világháborút lezáró békeszerződést.
Ezzel hivatalosan is vége lett a több mint négy éven át tartó világháborúnak, ami világszerte több millió ember életét követelte, vagy tette tönkre, és ami hatalmas károkat okozott."
"A békeszerződés azonban a magyarok számára nem megnyugvást hozott, hanem óriási traumát idézett elő.
Az igazságtalan döntés következtében elszakították hazánk területének kétharmadát.
Ezzel nemcsak ásványkincsekben és történelmi emlékhelyekben gazdag területeket vesztettünk, hanem több mint hárommillió honfitársunkat is, akik ezután idegen országok kisebbségeként voltak kénytelenek élni.
Sok-sok családot és barátot is elszakítottak egymástól, amit ők személyes tragédiaként is megéltek."
"A II. világháború utáni időszakban, a Trianon okozta gyászt hivatalosan nem kezelték, sőt az ebből fakadó fájdalmat elnyomni igyekeztek.
A nemzet és a határokon túli magyarok témája tiltott volt.
A rendszerváltozást követően már nemcsak az emberek szívében élt Trianon traumája, hanem a politikai hatalmon lévőkében is, és már rendszerszinten elkezdték feldolgozni a gyászt."
"2010-ben a trianoni békeszerződés 90-ik évfordulóján a parlament június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
A Nemzeti Összetartozás Napja arra emlékeztet minket, hogy nemcsak a földrajzi határok tartanak össze minket, hanem azok a közös értékek, amelyeket mindannyian vallunk. A magyar nyelv, a kultúránk, a hagyományaink és a történelem mind-mind összekötnek bennünket. Mi magyarok, bárhol is élünk, ugyanazokat a szálakat követjük, amelyek a közös múltunkhoz és jövőnkhöz vezetnek."
"Településünk sosem feledte Trianont és a határon kívül rekedt honfitársainkat. Ezt bizonyítja az erdélyi Siménfalvával tartott több mint 30 éves testvértelepülési kapcsolatunk is, mely során rendszeresen szervezünk találkozókat, látogatásokat, a gyermekek számára közös táborokat. Szoros barátságunkat jelképezi a Zsámbék utca elején elhelyezett székelykapu is."
A beszédben elhangzott Juhász Gyula Trianon című verse is.
Juhász Gyula Trianon
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.
