Közhírré tétetik!

Úgy gondolom, kérem, változott a módi,
Kis falum híreit vagyok hivatott kidobolni.
Hosszú évek óta élő hagyományunk,
Az elmúlt évről számadást csinálunk.
Mindenkitől most már elnézést kérek,
Ha nem mondok róla igazat és szépet.

Tavasszal virágba borult falunk központja,
Ez bizony látképét igencsak feldobta.
Nem is lett volna semmi hibája,
Ha csigahad levelét föl nem zabálja.

Anna-bálon bálszpét koronáztunk,
Nincs is párja, amerre csak látunk,
Kérem tehát, hogy a fejékét vikszelje,
Nehogy rozsda marja,
Hisz jövőre úgyis továbbadja.

Új helyre költözött a posta,
Tegnap nem találta bíró urunk a Jóska,
Ezért elmondom gyorsan,
Ahol az öregotthon volt, most ott van!

Megújul a fahíd, általmehetsz rajta,
Nem fog eltörni a cipőd sarka,
Azért van még felébe-harmadába,
Mert a cipészek garmadája
Úgy gondolja, ha kész lesz, felkopik az álla.

Futballcsapatunk fejlődik szépen,
Nincs legyőzője széles e vidéken.
Nem suszterhez, asztaloshoz járnak,
A csukájuk már príma, na de hát a lábak!

Készül itten út is, nem is akármilyen,
És hogy ki mehet rajta?
Biztos forrásból tudom,
Hegyi rali lesz rajta megtartva.

A táncosokról idén se mondhatok rosszat,
Hisz ők képviselik messze földön kicsiny falunkat.
Polgármester úr, a drága, el is ment velük Boszniába.

A faluvezetésben nagy izgalom vagyon,
Mert a választás már közeleg nagyon.
Székeiken már jó régóta ülnek,
Rajta is maradnak, míg megőszülnek.

Van minékünk itt még bírónk, jegyzőnk, vajdánk,
Asszonyostul jöttek, siettek hozzánk,
Felöltöztek hát e jeles napra,
Csodálja őket a falu apraja s nagyja.

Bíró urunk hasát, ha megmustrálom,
Döbrögivel rokon egyenes ágon.
Ezért hát bíró uram gondja legyen rája,
Hogyha neje őnagyságát bántja,
Háromszor veri vissza rája!

Jegyzői párunknak szurkoljunk serényen,
Láttam tegnap a gólyát a kéményen,
Mit mondjak még rájuk, hisz fiatalok, szépek,
Adnak ők majd pletykatárgyat a falunépnek.

Vajda uram, a drága, bányász volt hajdanába,
Arcát a szél cserzette ilyen barnára.
Ősz van, hull a lomb is, felesége várja,
Segítsen már néki a levélhordásba.

Szőlőinkben megindult a munka,
De csak ott, ahol hagyott valamit a peronoszpóra,
Minden gazda legalább húsz fokot remélhet,
De elmondom, ez csak a hőmérséklet.
Kinek termése nem éri el a kívánt must fokát,
Taligán hordja bele a maligánt.
A kádban javában forr a cefre,
A kabai cukorgyár dolgozik benne.

Beszéltem már eleget, nem verek mást dobra,
Meghívok mindenkit az esti bálra,
Délután még nóta, este már tánc lesz,
Reggelig mulatunk, remélem, így is lesz!

A móka a Művelődési Ház udvarán folytatódott, a szüreti bál a tornacsarnokban reggel 4-ig tartott.