Kölesd vallás-etnikai képének akakulása

Kölesd, amely már a kőkorban is lakott hely volt, a 143 évig tartó török uralom alatt elnéptelenedett. A lakatlan területre rácok szivárogtak, akik a kölesdi harc után elhúzódtak erről a vidékről, így ismét lakatlan lett a táj.

Ezután kezdődött meg a betelepülés. A dunántúli vidékekről önként betelepülők simontornyai és zsámbéki magyarok voltak, többségük reformátusok, de voltak közöttük evangélikusok is. 1724. május 9-én érkeztek Nassauból és Hessen-Darmstadból Kistormásra, a Mercy-birtokra az evangélikus németek. Mivel Mercy Kistormást és Kölesdet egyesíteni akarta, a németség egy részét Kölesden telepítette le, és a német evangélikusok Kölesden építettek imaházat.

Sajnos Kölesden a református magyarság és evangélikus németség közt viszálykodás tört ki, aminek következtében a német evangélikus lelkipásztor és a telepesek egy része Kistormásra költözött, csak istentiszteletre jártak át Kölesdre az imaházba. Mercy belátta, hogy a faluegyesítés nem járható út, így maga jelölte ki a két falu határát.

Kistormás német evangélikus lakosságával egységes volt, Kölesden viszont három elem élt egymás mellett:
- a régi református magyarság,
- néhány régi magyar evangélikus magyar család,
- a később betelepült evangélikus németség.

A különböző elemek felekezeti alapon alkottak új egységeket. A kistormási evangélikus németek és a kölesdi református magyarság megőrizte zárt egységét, a kölesdi magyar és német evangélikusok pedig egy közösséget alkottak, elhatárolódva a kistormási evangélikus németektől és kölesdi református magyaroktól. Ebben a csoportban az együttélés békés volt, gyakori volt a magyar-német összeházasodás. Az istentisztelet nyelve felváltva német és magyar nyelvű volt, de a gyülekezet lassan elmagyarosodott. 1829-re a német istentiszteletet alig látogatták és a nevek elmagyarosodása is megkezdődött. A kölesdi németség a másfél évszázad alatt beleolvadt az evangélikus magyarságba.

A XIX. században különböző vidékekről magyar katolikusok (napszámosok, iparosok) telepedtek meg Kölesden, ők belesimultak a környezetbe.

A mezőváros vezetését a református lakosság adta, arányuk az 1854-es összeírás alapján 54 % volt. Presbitériumuk határozatainak nyomatéka volt (az anyakönyv végén erkölcsi ítéletek vannak feljegyezve). Az evangélikusok aránya ekkor 28 %, a katolikusoké 10 % volt.

A németek asszimilációját a keresztnevek alakulásán keresztül jól nyomon lehet követni. 1940-re népi és nyelvi vonatkozásban is egység alakult ki, erről Varga Anna 1940-ben megjelent könyvében írt.

Dr. Lénárd Tibor előadása alapján

Kölesd vallás-etnikai képének akakulása

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink