Trianon

Napjainkban sok szó esik a trianoni békeszerződésről, amelyet 1920. június 4-én írtak alá Versaillesban a Nagy-Trianon-kastély folyosóján. Nagy László tanár előadásában az esemény történelmi előzményeit és következményeit világította meg.

A trianoni hagyaték a mai magyar történelemben, a mai magyar társadalom lélektanában is benne van. Tavaly ültük a trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulóját, ez alkalomból a napot nemzeti emléknappá nyilvánították.

Az esemény a magyar történelem egyik legnagyobb megrázkódtatása. Az európai népek között kevés olyan van, akinek hasonló eseményeket kellett volna elszenvedni. Megismertük a kérdés történelmi hátterét, az események összefüggéseit.

Miért alakulhatott ki ez a helyzet?
- Mert Magyarország régóta egy soknemzetiségű ország volt (ez szükséges feltétel volt).
- Mert a magyarságnak (mint befogadó nemzetnek) a kapcsolata megromlott a nemzetiségekkel.
- Mert mindegyik nemzetiséget várta egy anyaország, aki kész volt őket befogadni.
- És fontos tényező volt a világháború, amely a problémákat fellazította.

Már állammá válásunk idején sem volt az ország homogén. A Kárpát medencét elsősorban a szlávokkal kellett megosztani. Szent István intelme, hogy vegyük örömmel az idegeneket, akik gyarapítják a magyar kultúrát.

A magyarság folyamatosan befogadott más népeket. Történelmünk két tragédiája a folyamatot felgyorsította. A 13. században a tatárdúlás éppen a középső, sík területeket érte, ezért a magyarság pusztult a legjobban. Nagyobb tragédiát jelentett a török 150 éves ittléte, aki Magyarország egész területét dúlta.

1714-ben a magyarság lélekszáma annyi volt, mint 150 évvel előtte, míg ezalatt Európa népessége sokat nőtt. Ezt követően különböző irányból spontán jöttek a románok, svábok, horvátok, szlovének, ruszinok, és az ország belülről is átrendeződött, hiszen kellett a munkáskéz.

A 18. század végére soknemzetiségű ország jött létre, ahol a magyarság aránya 40-50% volt, de ekkor még nem volt fontos, hogy ki milyen nemzetiségű. A 19. század elején új eszme söpör végig Európán, a nacionalista nemzettudat, amely értéknek tekinti a kultúrát, a nyelvet, amit gyarapítani, ápolni szeretne. Probléma akkor van, ha ezt más nemzetek rovására akarja megtenni. Magyarországon az uralkodó nemzet a magyar volt, és elismert minden nemzetiségi polgárt, de kollektív jogokat nem adott. A nemzetiségek autonómiát akartak, de nem kapták meg, mert Magyarország attól félt, hogy utána majd ki akarnak szakadni, pedig ők csak önállóságot szerettek volna.

A világháború előtt az ország 12 nemzetiségből állt. 1910 körül az együtt élő nemzetiségek között nem volt teljes megértés, sok volt a vita, de a világháborúig nem fogalmazódtak meg az elszakadási törekvések. Közben a szomszédban megjelentek olyan országok, amelyek magukhoz hívogatták a nemzetiségeket (Szerbia, Románia, Csehország).

1914-ben kitört az első világháború. Szerbiának üzentünk először hadat, a háború után aztán először ők fogalmazták meg területi követeléseiket, majd Románia. A kérdés az volt, hogy a nagyhatalmak mit gondolnak. 1918-ig a monarchia felbontásáról nem volt szó, de amikor Oroszországban győzött a kommunizmus, a nagyhatalmak támogatták a szomszéd országok követeléseit, hogy azok megerősödve útját állják a kommunizmus terjedésének. A háború folyamán a határok többször változtak, és az ország folyamatosan zsugorodott, míg 1920. június 4-én a nagyhatalmak kijelölték az új határokat, aminek következtében területünk harmadára zsugorodott.

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink