Kisbíró kezében pörög a dobverő,
Tudjuk nincsen nála fontosabb hírvivő.
Házakból kijönnek öregek, gyerekek,
Közhírré tétetik, mondom a szöveget!

Régóta fontos dolog kis falunkba nékem
Hogy mi történt velünk, azt most elmesélem.
Versbe fonom most, s tán este nótába
Ki megorrol reám menjen a … „kórházba”.

Jó kedvünk, örömünk semmi meg ne rontsa,
A pártérdek messziről le vagyon ma tojva.
Dolgozzunk serényen legyen bor is doszta
Borkutunk is megteljék erre a szép napra.

Kívánom annyi legyen a must fokának mértéke,
Mint a szőlős gazda „lőcsének” centibe mért egysége.
Hát vigadjanak kendtek, folyjék a hegy leve,
Isten áldása legyen kis falunk ünnepe.

Nem lesz már Medinán a halnak jobb íze,
Mert nem folyik arra kis falunk szennyvize.
Épül már falunkban a szennyvíz hálózat,
Szomorúan várjuk a fizetni valókat.

Föltúrták a falut lassan már másodszor,
A Dózsa György utca, majd eltűnt házastól.
A repedő otthonok lakói tördelik kezeik,
És átokba foglalják a tervezők neveit.

Esténként a csatornák sorra közvetítik,
A falusi turizmus beindult, de hol? Itt?
Töri majd bokáját ki-ki az aszfalton
Vagy ha nem ott, a csodás fahídon.

A polgári hivatal értesíti a lakosságot,
Mindenki haladéktalanul fizesse be az adósságot
Mert ha a befizetést valaki elmulassza
A pálinka főzdénél lesz az megitatva.

A szőlőhegy ilyenkor olyan mint a kaptár,
Aki lopni készül azt hiszi, a pince a raktár
De hogy a rabló nem csak a hegyet járta
Az Önkormányzatnál több fűkasza is bánta.
Szeretném azt hinni, a tettest elkapják
Vagy legalább a füvet vele kaszáltatják.

Halloweenkor megnéztük, hogy kinek szebb a töke,
A jutalmat mit kapott akassza a szögre
Volt azok közt kicsi, nagy és gömbölyű
Hogy látványnak…azt meghiszem gyönyörű.

Falunapon sportoltunk, főztünk és mulattunk
De Isten tudja miért túl kevesen voltunk.
Pedig a szeretet sohasem kér, csak ad,
Örökké él és mindig megmarad.

Majd szétvet a tettvágy, hogy néktek elmeséljem,
Mi történt a rockkoncerten a faházakban kérem.
Mert állított a borút tizet is a térre
Szeretett vendégeink nagy-nagy örömére.

Mélyen tisztelt egybegyűltek!
Kik utcára menekültek
Hallanának sok vicceset?
Sajnos nem történt ily eset.

Nálunk ma már minden OKÉ
És az érdem mind azoké,
Kik a falut terelgetik
Köszönetet mondunk nekik.

Vállalkozók hosszú sora
Nem tévesztenek ők soha
Újságíró, kereskedő
Virágos és ügyeskedő
A falura egy sem káros
Ezért tehát oly jó nekünk
Földhöz verjük a fenekünk.

Kérvényt írtunk idén fel a magos égbe,
Hogy ne járjunk úgy mint a tavalyi évbe
Mert folyt az özönvíz nyakunkba, gatyánkba
Ki nem állta a sarat az ment a ….

Felcsináltuk Petit, kész tökös faháza
Mert az elmúlt évben ez volt kívánsága
Vigadjon a magyar, ne haljon meg kérem
Igyon sört a borra, vigadva reméljen.

Remélje hogy idén tele lesz a magtár
Mert a közhasznú program, idén kincsestár.
Tele lesz pincéje lila káposztával
És a híres kölesdi piros paprikával.

Szotyit is kapáltak, nem csak az ágyást,
Szedték a krumplit, mint maci a málnást.
Mi a megoldás erre az esetre?
Szedje fel az aki jó pénzért átvette.

Adatik tudtára kicsinek és nagynak,
A vidám felvonulók lassan elballagnak.
Találkozunk este a szüreti bálba,
Hol az öregnek is táncra áll a lába.

Kérem majd Magukat, ne engem verjenek,
Mert ezt a szöveget nem egyedül írtam meg.
De legyen itt vége, mert azt súgja a lelkem
A napokban majd néhányan felkeresnek engem.

Főleg olyanok, kiknek fáj a való
Vagy akikkel éppen elment már a hajó!
Nékik azt üzenem: Ihajja-hahó!
Rúgja meg őket a trójai faló.