Vecsési Sándor emlékére


Vecsési Sándor gondolatai: „Soha másba nem ártottam magam, csak amit ismerek. Amit én tudok az elmúló világról, azt akarom még megmutatni."

Esemény időpontja: 2015.06.25
2015-06-26

Életének 86. évében elhunyt Vecsési Sándor Munkácsy-díjas festőművész. 2015. június 13-án szívelégtelenségben halt meg a budapesti Nyírő Gyula kórházban.
Élete utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött.

Temetése június 24-én a dömsödi katolikus temetőben, engesztelő szentmise Nyergesújfalun, a katolikus templomban június 26-án volt.

A 85. születésnapjára rendezett kiállítás még látható a nyergesújfalui Kernstok Galériában.

A Vecsési család, vagy ahogyan az 1920-as évek magyarosítása előtt hívták őket, a Vaczulákok, Párkányból valók.

Vecsési Sándor 1930. május 18-án született Nyergesújfalun.
1946-ban villanyszerelő inas lett az Eternit gyárban.
A nyergesi elemi iskola egyik tanítója, Czillik Ernő mutatta be Kóthay Ernőnek, akinek biztatására jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára.
1949-1954 között végezte tanulmányait

Mesterei: Fónyi Géza, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél voltak.

A főiskolán ismerte meg Bazsonyi Aranyt, akivel összeházasodtak, és Pusztahencsére költöztek, ahol Arany rajztanár lett.
1956-ban megkapta a diplomát, és Pestre költöztek, majd Dömsödön vettek házat, ahol közel 20 évet töltöttek.

1964 óta kiállító művész.

Dömsöd, Nyergesújfalu és Pusztahencse díszpolgára.

Témáit emlékképei idézik meg. Ezek a falusi kisvilág motívumai (ház, ablak, tornác, kapu, szobabelső stb.), melyek a hozzájuk tapadt érzelmi vonatkozások révén életfelfogást sugalló szimbólumokká nemesednek.

A Kölesdi Képtárban található munkái is erről tanúskodnak.
A Tornácon, Kistormási ház, Nemzedékek, Téli Kis-Duna, Zönge alatt és a Kapu című munkái Kölesdhez kötődnek.

Vecsési Sándor Baranyai László barátjaként támogatója volt a Látás kísérletnek és a Kölesdi Művésztábornak.

Kölesden önálló kiállítással 1978-ban mutatkozott be, csoportos kiállításokon 1981-ben, 83-ban, 84-ben és 85-ben láthattuk munkáit.
1980-ban készült Életút című szekkója Gyönkön, az Általános Iskolában látható.

Vecsési Sándor gondolatai: „Soha másba nem ártottam magam, csak amit ismerek. Amit én tudok az elmúló világról, azt akarom még megmutatni.