Jegyzet a Lánchíd Rádióban

„Az elmúlt ünnepnapok országmozdító nevezetes eseményei megérdemlik a megrendezett alkalmak felidézését, mert igazán rászolgáltak új példaadásokra. ... Tolna megyében Kölesd községben a Magyarország kincsestára sorozat míves kiadványa az ünnepre készült el, hogy a húsz éves találkozó történetét az erdélyi testvérközség, Siménfalva látogatóinak átnyújthassák a régi barátság gazdagítására.”
2011-10-30

„Az elmúlt ünnepnapok országmozdító nevezetes eseményei megérdemlik a megrendezett alkalmak felidézését, mert igazán rászolgáltak új példaadásokra. Országalapító királyunk, Szent István maradandó gondolatainak történelmi leckeként való megismétlése, mindennapi kenyerünk megteremtésének tisztelete a fáradozókért, egy újra felemelkedő nemzet közös gondjainak, örömeinek és eredményeinek megismertetése együtt jelentették az ünnepet egész népünk számára. Ahol tehették, ezekre az összejövetelekre sűrítették a nem mindennapi megemlékezéseket, mások mert éppen augusztus 20. volt az az évforduló, amely még adott alkalmat közös ünneplésre.

Tolna megyében Kölesd községben a Magyarország kincsestára sorozat míves kiadványa az ünnepre készült el, hogy a húsz éves találkozó történetét az erdélyi testvérközség, Siménfalva látogatóinak átnyújthassák a régi barátság gazdagítására. És visszatekintettek az elmúlt húsz évre, amikor először ismerkedtek meg egymással a Nyikó, Nyárád patakok partjain élő székelyek, az értékes múlt, tartalmas jelen, reményteli jövő a hét domb ölelésében: Kölesd lakóival. A Falurádió, a Duna Televízió munkatársai segítettek a közeledésben, de nem úgy fejeződött be a közös szereplés, hogy elköszöntek a szereplők, hanem ha már így sikerült ez a mindenképpen ünnepnek számító megismerkedés, legyen folytatása. Húsz éves barátság, rendszeres találkozók hol itt, hol Siménfalván erősítették az együvé tartozás örömét, és tegyük hozzá, még az élet nehézségeit elhordozni is könnyebb volt, ha tudtak róla a barátok, ki hogyan segíthet a másikon. Egyik még a korai időkben történt kissé kalandos eseményt is megemlegettek, amikor vetőmagot vittünk volna a gazdatársaknak, de az nekünk – Zala Simon Tibor barátom emlékét elevenítem – a határon nem engedélyezték. Visszafordultunk megszomorodva, mert ott várnak bennünket. Szerencsénkre a határ innenső oldalán a téesz elnöke áttette a maga autójába a rakományt, s minket előreküldött, mire odaértek, ott lesz a vetőmag. Az ígéret az nagy szó, nem veszhet el. Ők ott vetés előtt nagy bajba kerülhetnek. Végigszorongtuk a magunk útját, éjszakába nyúlt, mire megérkeztünk, de a vetőmag is ott volt. És ott volt a fél falu fogadni bennünket étellel-itallal, baráti szóval, szeretettel, így lehettünk majd Kölesd és Siménfalva, a két község igaz barátságának megerősítői.

Augusztus 20-ra huszonketten érkeztek, és először azokról beszéltek, akik már nem jöhettek. A falu igazgató-tanítója, aki minden új alkalom mozdítója volt, már az örök hazában. Mircse György, aki az indulás óta élő lelkiismerete a barátságnak, már a betegség foglya, de külön-külön minden itthoni testvérének küldte jókívánságait. Siménfalva új polgármestere küldöttségvezetőként köszöntőjében Tamási Áront idézte: „Itt élünk e földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mi hazánk, áldás kell nekünk rajta, víg öröm, melegség, mosolygó gyümölcsök. Ezt a földet nekünk kell fénnyel behintenünk, ezt nekünk kell kedvvel-kultúrával, sok vágy beteljesítésével feldíszítenünk.” Arra is emlékeztetett, hogy mi a rossz politikai döntések áldozataiként elszakítva élünk azoktól, akikkel egy az anyanyelvünk, kultúránk, lelki beállítottságunk, ezért jelenti nekünk ez a barátság a mi vigaszunkat is, mert itt vannak, akik minket szeretnek, figyelnek ránk, elvárják látogatásainkat és viszonozzák. A mi falunk Székelyföld egyik csodálatos része. Vannak vidékek, ahol mindig lehet valami újat felfedezni, mindig lehet gazdagodni, hiszen éljük a múlt varázsát, a jelen kihívásait, őrizzük hagyományainkat. Szent földünkért tudjuk kötelességeinket, mert mi nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem tettünk meg. A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely akkor él, ha kölcsönös, és mi húsz éves baráti kapcsolatot mondhatunk magunkénak. Együtt töltött napokat, gazdag programokat, üzeneteket, levelezést, mindent, amiben elmélyülhetünk, így a családok találkozásaiban.

Természetesen a mostani együttlétben Kölesd község volt a fogadó, akik díszes diplomáikkal emlékeztek meg a leghűségesebb kapcsolatápolók tetteiről, és megmutatták azt a faragott emléktáblát, amely a kézfogás szimbólumát mutatja az önkormányzat bejárati falán, megörökítve a találkozást a holnap számára is. Kölesd művészi ihlettel áldott asszonyai népviseletes babákat varrtak-hímeztek a siménfalvi gyűjtemény gazdagítására, szüret előtti új hordóba szűrt óbor az otthoniak vidámítására, és a Tolna megyében már ismert hazai kórus ünnepi énekeit már friss felvétel után vihetik magukkal a szívesen látott vendégek. A jókedvű vendéglátók még azt is hozzátették a borivóknak való ajánlásakor: lehet ez még valamikor jövőbeli jegyváltás is, közös lakodalomra való biztatás is.

Az augusztus 20-i színes képeskönyv egyik lapja ez a húsz éves barátságról készített jelentés, de annak bizonysága, hogy ünnepeljük öntudattal közös örömeinket, mert ez fontos és szükséges hétköznapi gondjaink között.”

Elhangzott 2011. szeptember 1-jén Fábián Gyulától a Lánchíd Rádióban.
Kapcsolódó hírek, események

Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban

Legfrissebb híreink

Linkek