Koritsánszky Ottó élete

A Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) első magyar alelnöke Koritsánszky Ottó, 1882. március 16-án született Kölesden, Tolna megyében. Születésének 130. és halának 60. évfordulóján emlékezett szülőfaluja.

A gyógyszerész dinasztia felsorolt tagjai közül öt gyógyszerész nyugszik a kölesdi temető kriptájában. Az 1878-ban alapított kölesdi „Isteni Gondviselés” gyógyszertár második tulajdonosa az édesapa Koritsánszky Dénes (1853-1928) volt, aki 1882-ben telepedett le Kölesden. Első fiúgyermekük, Ottó, ebben az esztendőben született.

Dr. Koritsánszky Ottó (1882-1952)
Koritsánszky Dénes (1889-1966)
Koritsánszky Viktor (1892-1975)
Dr. Koritsánszky Dénes (1919-1985) és felesége, Dr. Ambrus Klára (1925-1975)
Dr. Koritsánszky Márta
Dr. Koritsánszky Klára

Koritsánszky Ottó négy évig (1892-96) a bonyhádi algimnáziumban tanult, majd Késmárkon érettségizett 1900-ban. 1903-ban a budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetemen szerezte meg gyógyszerészi diplomáját. Középiskolában megszerzett szónoki képességei, lényeglátása, fogalmazókészsége, jó fellépése okán a gyógyszerészhallgatók Segítő és Önképző Egyletében bíráló bizottsági tag volt. Belépett a Galilei Körbe is.

1900 júliusában Illés Kálmán kölesdi születésű cecei lelkésszel közösen írt megemlékezést Dr. Györki Lajos kölesdi orvos életéről, tevékenységéről. A Tolna megyei Közlönyben megjelent nekrológ méltó emléket állít az 1848-as főhadnagynak, főorvosnak.

1903-tól apja gyógyszertárában Kölesden gyakornok lett, ezt követően a soproni Oroszlán Gyógyszertárban dolgozott. Itt írt pályamunkájához gyógyszerésztörténeti levéltári kutatásokat végzett, amit 100 korona pályadíjjal jutalmaztak (20 gépelt oldal 56 levéltári hivatkozással). Koritsánszky Sopron városához köthető kapcsolatairól és egyéb szakmai vonatkozásairól 1976-ban Nikolics Károlyné és Nikolics Károly írt cikket „Koritsánszky Ottó munkásságának soproni vonatkozásai” címmel. Acta Pharmaceutica Hungarica (a Magyar Gyógyszerészeti Társaság folyóiratának XLVI. évfolyamában) és a kölesdi emlékkiállításon olvashatták látogatóink a cikket. Koritsánszky Ottó saját kutatásait a Gyógyszertári Hetilap 1907.évi évfolyamában részben már közölte „Régi magyar gyógyszertárak” címen. (A soproni, nagyszebeni, pozsonyi gyógyszertárak XVII. századig tartó történetét dolgozta fel.)

Koritsánszky Ottó szülőfalujában, Kölesden, 2012. szeptember 1-jén tartott emléknap kiállításán bemutattuk és megköszöntük Jelinekné Nikolics Mária adományait. Többi hagyatéki anyagát az emlékező szülőföldnek szóló elismerésként fogadtuk, könyvtárunk helytörténeti részében elhelyezzük. Közöttük szerepelt a „Pharmazeutische Post” 1905. évi számában megjelent publikáció is. Koritsánszky Ottó „Egy régi dokumentum. Hozzászólás a gyógyszerészet történetéhez” című szakcikke német nyelven.

Több mint öt éven át élt külföldön (Párizsban, Genfben, Bécsben, Meránóban, Zürichben), ahol lehetett, egyetemi stúdiumokból vizsgázott, ismeretségeket kötött, amelyeket évtizedekig ápolt és nemzetközi kapcsolatainak megbízható bázisát alkották később, majd gyógyszertári gyakorlatokat végzett, sőt gyógyszergyárakban mélyítette el szakmai ismereteit. Magyarországról ismeretterjesztő előadásokat tartott külföldön, és publikált franciául és németül. Sokat utazott: Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Dél-Tirolban – édesanyja szülőföldjén – és gyakorolta az idegen nyelveket.

Útirajzokat írt Kirándulás Keletre (úti jegyzetek alcímmel) 1907-ben. Szekszárdon megjelent könyvét is megtekinthették a kölesdi kiállításon. Szerkesztette és kiadta gyermekkori kölesdi barátja úti jegyzetei alapján készült könyvét Jáva szigeten egy Tolna megyei ifjú tapasztalatai és kalandjai alcímmel, amely 1905-ben, Szekszárdon jelent meg. 1902-ben Pirkadás címmel (Tolna Megyei Kör Évkönyve) szerkesztették Koritsánszky Ottó és Illyés Kálmán (Molnár Mór K. Intézet Szekszárd, 1902).

Közben hazai néprajzi gyűjtéseit is megjelentette az Ethnographia c. néprajzi szakfolyóiratban. A Pécsi Egyetemi Könyvtár fénymásolataiban szintén láthatók voltak a rendezvény kiállításán.
Koritsánszky Ottó: Lakodalmi szokások Kölesden, Tolna vármegyében
Ethnographia (A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője) 1901. Budapest XII. sz.
Első közlemény: 273-78.o. Második közlemény: 307-15.o.
Koritsánszky Ottó: Tolna megyei népbabonák
Ethnographia (A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője)
1902. Budapest XIII. sz. 84-86.ol.
Koritsánszky Ottó Tolna megyei szállóigék és találós mesék.
Ethnographia (A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője) 1903.
Budapest XIV.évf.1-2 füzet. 196. oldal
Koritsánszky Ottó Tolna megyei gyermek versikék.
Ethnographia (A Magyar Néprajzi Társaság Értesítője) 1903./b.
Budapest XIV.évf.1-2 füzet. 309-10.oldal

Hazatérése után szigorlatozott, és „gyógyszerésztudor” doktorrá avatták.1908-ban hívták haza először, a Gyógyszerészeti Hetilap segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője lett 1914-ig.
Szakírói minőségében az ország gyógyszertárait látogatta, tapasztalatait közzé tette. Tagja lett a miniszteriális előkészítő bizottságoknak tanácsadóként. Meghívták a Magyar Országos Közegészségügyi Tanács üléseire is. Már az I. világháború előtti nemzetközi gyógyszerész kongresszuson elhatározták a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség (FIP) megalakítását és őt a központi szervező bizottság tagjává választották. A FIP I. kongresszusára, Hágába 1913-ban megszervezte a magyar gyógyszerészek csoportos kiutazását is.

Ugyanakkor 1913-ban a Tolna megyei Közlönyben előfizetőket keres franciából fordított színdarabjához. Losyon „Ellenséges lelkek”c. színműve meg is jelent Koritsánszky magyar fordításában 1913-ban. (Dr. Sara Sturz Koritsánszky kiállítási anyagai közt láthattuk.)
1915-ben harctéri szolgálatra vezényelték. Harcolt a Kárpátokban, a Prut és Dnyeszter folyók mentén. Katonai kitüntetéseket kap. Novellái, karcolatai a világégés és emberi szenvedés érzékeny tükrei.

Koritsánszky Ottó Láng és pernye (Kis képek Nagy Időkből)
Debreczen, 1919. (Hegedűs és Sándor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság)
Szépirodalmi munkássága mellett fájdalmas aktualitások születtek tollából.
Koritsánszky Ottó: Hősi halált halt egy fiúcska - Zavaros Elemér emlékezetére.
Tolna vármegye és a Közérdek XXXVIII.(XVI.) évfolyam 40. szám Szekszárd,1918.október 3. (politikai hetilap, az Országos M.-kir. Selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja TÁRCA rovatában.)
Melléklete: néhai Kellényi Elemér portréja (1900 –1918) családjától kapott katonaruhás fényképe.
A sirató szerepét vállaló újságcikkben érzékeltetett háborúellenessége és humánuma magával ragadó. A szerző 1918 októberében érkezett haza a Keleti- frontról. (A lenini forradalom után Oroszország kilépett az I. világháborúból, és az Antant katonai tömbből, ezt követően az Osztrák Magyar Monarchia közös haderejét kivonják a keleti frontról.)

Az őszirózsás katonasapkában - villamosbérlet felnagyított fotóján látható volt Koritsánszky Ottó főhadnagy fényképe is. (Dr. Sara Sturz Koritsánszky adományaként.)
Életrajzának 1919-es esztendőben bekövetkezett fordulatai csak részben ismerjük. Ezért további kutatást igényelne ez az időszak.
Hazajőve a Honvédelmi, majd a Népjóléti Minisztérium III. főosztályán kapott megbízatást.
1918-19 fordulóján, amikor itthon tartózkodhatott Koritsánszky Ottó már tudni lehetett, hogy a kölesdi férfiak a legnehezebb frontszakaszokon harcoltak. A hajdani mezőváros (1871-ig) embervesztesége döbbenetesen magas volt. (38 hadiözvegy, 22 árva maradt a községben az I. világháború után. Meghalt 106 fő, eltűnt 12, hadirokkant 22.

1919. január 4-i dátummal készült az Országos Kisgazda és Földműves Párt kölesdi szervező bizottsága által terjesztett röplap, Nyílt levél a választó polgárokhoz!
Megtalálható volt az említett emlékkiállításon a községben megőrzött, kölesdi szervezőbizottsági plakát, Koritsánszky Ottó aláírásával, így jelezve hozzájárulását.
A politikai válság miatt azonban 1919 áprilisára halasztják a választásokat.
A Koritsánszky családi hagyomány úgy tudja, hogy kiváló szervezőkészségének köszönhetően 26 vagon gyógyszert, az OMM közös hadseregének gyógyszerkészletét irányította vissza Magyarországra, hatalmas segítséget adva az Antant által blokád alá vett magyar egészségügynek, gazdaságnak, és honfitársainak.

Életrajzi feldolgozások hivatkoznak arra, hogy módot talált és kezdeményező szakmapolitikai lépéseket tett a gyógyszerészképzés reformja kérdésében. Szorgalmazta a minisztériumban gyógyszerészeti osztály felállítását is. Ugyanakkor a szükségesnek látta gyógyszerész szakreferensek vidéki gyógyszertári tanácsadását is. Miután ezekre érdemi reagálás nem történt, lemondott állásáról, és elfogadta a Magyar Gyógynövénytermelők és Gyűjtők Országos Egyesülete által felajánlott titkári posztot, később igazgatója lett a szervezetnek.

A Koritsánszky család kezdetektől fogva foglalkozott gyógynövénytermesztéssel Kölesden. Bérelt földeken az apa évtizedeken át termesztette – száríttatta – feldolgozta - forgalmazta bel- és külföldön is a kamilla virágot. (idénymunkát adva Kölesden 40 -50 embernek). Patikárus dűlő néven is őrzi egy földrajzi név családjuk emlékét. Ennek legmagasabb területeit a szájhagyomány szerint Koritsánszky Ottó nevezte el Ararátnak.

Koritsánszky Ottónak a Tanácsköztársaság alatti tevékenységét a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület korrektnek, a szakma érdekeit képviselőnek minősítette.
Bemutattuk az emléknapon Jelinekné Nikolics Mária adományaiból az ugyancsak Bécsben megjelenő Pharmazeutische Post 1921.évi számában megjelenő német nyelvű tanulmányát Koritsánszky Ottónak ”Gyógyszerészet Magyarországon a Tanácsköztársaság idején” (Az előszó datálása ”Ottó von Koritsanszky, Kölesd, Com. Tolna, Ungarn, im Monate April 1920”
Az események olyan kavalkádja alakult ki 1919-1920-as években, amelyet mi is, kilencvennyolc év távlatából is zűrzavarnak érzünk.

Az akkor élő Koritsánszky nyilván próbált eligazodni, hiszen a politikai válságot a nemzetközi események és társadalmi belső okok egyaránt okozták. A háttérben titokban már 1916-tól folyó békealkudozásokat az új nemzetállamok, akik az OMM-tól végleg el akartak szakadni, most kihasználják területük megnövelésére.
1916-ban Románia kikötötte, hogy az Antant oldalán való háborúba lépésének ára Erdély román megszállása legyen. Ez meg is történik folyamatosan már 1916 őszétől.
Az osztrákok bejelentik igényüket Ny- Magyarországra, Sopront is beleértve. (A bécsi medence katonai védelme okán.)
A csehek lehetőséget kapnak 1918-ban az Antanttól Szlovákia és a magyar lakta Duna mente megszállására.

Károlyi második kormánya lemond, 1919. III. 21-én és megalakul a Tanácsköztársaság.
Hazánk előnytelen pozícióját megsokszorozta, hogy a békekonferencia nem ismeri el a Tanácsköztársaságot önálló államként.
A magyar katonai alakulatokat a Tiszától vissza kell vonni (a Vix- jegyzék értelmében) a Tanácsköztársaságnak, és a román csapatok rövidesen bevonulnak Budapestre. (1919.aug.3-tól novemberig)
1919. májusban Stromfeld Aurél vezetésével még kiváló katonai tervet hajtanak végre, a Felvidék egy részét felszabadítják. (Megakadályozva a cseh- román katonai harapófogó létrejöttét.)
Érsekújvár, Tokaj, Sátoraljaújhely felszabadul. Utóbbi helyen a helyi lakosság ellenállása is jelentős. Az áprilisra halasztott választások idején, Szegeden francia csapatok vannak a román és szerb határviták miatt. Az Antant nem kíván új háborús helyzetet a Balkánon. Ugyanakkor a Dunántúlon déli részét Pécs –Bátaszék vonaláig szerb csapatok foglalták el, és ősi rác földnek nyilvánítják a területet. Csak 1920-ban, Népszövetségi határozatok után vonultak ki, már akkor a fiatal Jugoszlávia csapataiként. Ezek az események voltak Koritsánszky Ottónak és kortársainak feldolgozhatatlan élményei.

Koritsánszky Ottó ténykedését illetően a helyi, úri kölesdi társaság nem tudta megbocsátani a vörös hatalommal való együtt munkálkodást. Furcsa anomáliák ezek, hiszen magyar érdekeket képviselt Stromfeld Aurél is, Koritsánszky Ottó is hazafiként viselkedett.
A világforradalmat sürgető orosz kommunizmus viszont rémítő veszélyként fenyegetett minden tulajdonnal rendelkező embert Európában.

Honnan eredt ez a közéleti érdeklődés Koritsánszky Ottóban?- tehetjük fel a kérdést.
Adva volt a családja, mint minta.
I.Koritsánszky Dénes a dualizmus legaktívabb gyakorlatias közszereplője volt Kölesden. A 20 tagú kölesdi képviselő testületen belül az elöljáróság tagja is volt. 1871-ben elvesztett mezővárosi rangja mellett a nagyközség jól gazdálkodott. Volt községi malma, vagyona, amit bérbe adott.
Megvette a község gróf Apponyi Sándortól (aki eladta uradalma déli birtoktestét, és központját Kölesdet) az uradalmi nagyvendéglő épületét 1889-ben (itt voltak az emléknap rendezvényei).
A késő barokk, kontyolt tetős, cseh-süveg boltozatú épület 1959-től kultúrotthon, művelődési ház.
A századfordulón alakultak meg a civil szervezetek, a Bethlen féle gazdasági konszolidáció előtt és azt követően a Horthy- rendszerben. Ezekben mindenütt ott vannak a Koritsánszkyak.
Tehát a minta, az otthoni beszélgetések témái észrevétlenül lenyomatot képeztek a fogékony gyermekben.

Az emlékkiállításon belelapozhattak Kaczián János: (ny. levéltáros kölesdi népfőiskolai előadásába)
”Civil szervezetek és egyesületek Kölesden” 2001. dokumentáció az előadáshoz.
Szerepet, funkciót vállaltak az Úri kaszinó létrehívásában és működésében, ami 1896-os körbélyegzővel alakult. (I.Dénes) Az 1928-ból módosított működési szabályzata is ismert. Az önkéntes Tűzoltó Egyesület alapító tagja a gyógyszerész 1920-ban, (I.Dénes) a Kölesdi Dalos egyesület életében pénztáros, alapító tagként. 1936-tól II.Dénes a Kölesdi Polgári Lövész Egyesületben 1936-ban II. Dénes ügyvezető elnök. A Magyar Nők Országos Szervezete 1941-ben alakul, alelnöke Koritsánszky Dénesné, pénztáros Koritsánszky Emília.

Közismert ma is Kölesden, hogy a Koritsánszky család az evangélikus gyülekezet legfőbb patrónusa volt. Az háromfelekezetű, és háromtemplomú, a kuruc világ után újjá települt, Árpádkori település sokat profitált letelepedésükből.
Koritsánszky Ottóra a Tolna – Baranya - Somogy egyházmegye világi vezető állásokat ruházott. Már 1929-ben egyházmegyei másodfelügyelő. A népnevelés területén is aktív tevékenységet fejtett ki. Tiszteletből az egyházmegye tanítói egyesülete tiszteletbeli tagjává választja. Az iskolák felszereltségének prioritást adott, és ezért anyagi áldozatokat is hozott..

Sírjának megkoszorúzása az emléknap része volt.
Sírjánál a helyi evangélikus lelkész ünnepi megemlékezésében példaként említi tevékenységét, és családja folyamatos segítségét.

1920-tól Koritsánszky Ottó a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület ideiglenes titkára, 1921-től ügyvezető igazgatója lett. Sokat utazik vidékre, és az Egyesület vidéki kerületeinek szervezését végzi. Lapokat, a” Gyógyszerész Évkönyvet” 1925 -1944 között, és zsebnaptárakat szerkeszt.
Dr Baradlay János kortárs gyógyszerésztörténész így írt róla:
”Koritsánszky Ottó maga volt a szervező tehetség és hihetetlen munkabírás. Egy ember, aki százfélére ér rá, és mindent elvégez. Adminisztrálja a rengeteg munkát adó Egyesületet, készíti a nagy tudást követelő beadványokat, lapokat szerkeszt, könyveket ír, külföldi kongresszusokra utazik, és járja az ország gyógyszertárait.”

1927-ben a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség VI. hágai kongresszusán Koritsánszky Ottó egyesületi igazgató képviselte Ausztriák és Magyarországot. (Ő közvetített a tagságát felmondó két ország újrafelvétele ügyében is, felhasználva kiválóan működő és személyes ismeretségen alapuló régi nemzetközi kapcsolatait.)
Titkos szavazással kétszer is megválasztották a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség egyik alelnökének 1930-ban Stokholmban, és újra őt választották meg 1935-ben Brüsszelben.

Itthon 1931-ben a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság vezető testületi tagjává választották. A Gyógyszerészi Hetilapot 1925-33 között újból szerkesztette, 1935-től a Gyógyszerészi Közlöny társszerkesztője, majd 1936-tól szerkesztője lett. Szakírói munkássága ekkor már számottevő volt.
Aktivitására jellemző, hogy 1910-41 között harminc alkalommal vett részt nemzetközi rendezvényeken, de utazási költségeit mindig önmaga fizette.

1928-tól, édesapja halálát követően társtulajdonosa a kölesdi gyógyszertárnak, 1928-tól átvette a régóta birtokolt „Arany Kereszt” családi gyógyszertáruk irányítását Budapesten, amit gyakori távollétei miatt tulajdonképpen Viktor öccse vezetett folyamatosan.1936-ban-ban megkapta az engedélyt egy saját gyógyszertár megnyitására. Így Ottó és Viktor fivére megnyitották az „Arany Kalász” gyógyszertárat. (Budapesten, a Terror Házával szemben, a volt Gestapo központjával szemben). Ide költöztek a fővárosban élő családtagok is.(Ez volt az egyedüli gyógyszertár, amely később a háborús idők minden napján - ünnepeken is - nyitva tartott.)

Külföldi szerepléseinek főbb állomásait, a munkásságát tárgyaló doktori disszertáció így sorolja fel a helyszíneket: Brüsszel, Genf, London, Cambridge, Lausanne, Köln, Stockholm, Koppenhága, Szófia, Hága, Berlin, Bécs, Varsó, Riga, Helsinki, Párizs, Prága, Tallin, Freudenstadt, Strasszburg.
Ekkor elkészített útirajzai a finnugor rokonság ápolására is ösztönöznek.
Koritsánszky Ottó: Kirándulás Északkeleti fajrokonainknál I.füzet alcím: Észt és Finnország Gyógyszerészete eredeti fényképfelvételekkel.
1926. Merkantil Nyomda BP.
Koritsánszky Ottó: Levelek az V. Finn- Ugor Kultúrkongresszusról
Budapest, 1936. Centrum Kiadóvállalat RT.

1931. október 24-28-án a Magyar Tudományos Akadémián ülésezett a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség elnökségének és Különlegességi Bizottságának delegációja. (Koritsánszky Ottó alelnök Budapest, Hofrat Dr. E.Weis (Bécs), Prof. Dr. Hérissey (Párizs), Dr. Rising (Stokcholm), G.Barthet alelnök (Párizs), Prof. Dr.Thoms alelelnök (Berlin), Tpotjewijd főtitkár (Leyden), O.von Schoor titkár (Anvers), Saville Peck M.A. alelnök (Cambridge), Dr. Höst-Madsen alelnök (Koppenhága), Prof. Dr. Baggesgard-Rasmussen Koppenhága).
Magyar származású alelnököt, (Koritsánszky Ottó tíz éven át tartó (1930-1940) nemzetközi munkája után), 1980-tól választ a nemzetközi szervezet Dr. Zalai Károly professzor úr személyében.

1936-ban Koritsánszky Ottó felvetette a gondolatot, (mint bonyhádi öregdiák), hogy lehetőséget kéne teremteni a bonyhádi „Alma Mater”-ban való rendszeres évenkénti találkozóra. Jogot adva minden volt diáknak a találkozásra volt tanáraikkal, iskolájukkal és osztálytársaikkal. 1936-ban a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége megalakult, alapszabályát 1936 decemberében elfogadták,
a BÖSZ szervezetét hivatalosan bejegyezték.
Első elnökévé Koritsánszky Ottót választották. Ő miden egyetemi városban szorgalmazta megalapítását, és a havonkénti diáktalálkozók megrendezését, az egymásnak való segítségnyújtást.
Egyik öregdiák a következő szavakkal méltatta őt. ”Ő lett minden bonyhádi diák melegszívű barátja. Mindenkit számon tartott, figyelemmel kísért. Figyelmességének nem volt határa”.
Évente, ma is rendszeresen a május hónap a BÖSZ közgyűlésének ideje.
A Koritsánszky Ottó által életre hívott bonyhádi diákszervezet 1946-ig működhetett, majd az 1989-es rendszerváltás után újjá alakult. 2008-ban megalapította a Koritsánszky Ottó érmet és díjat. Hazánkban ők ápolják életszerűen és folyamatosan a kiváló férfi emlékét.

A fasizmus terjedésével, és a II. világháború kezdetével (1939-től) szélső jobboldali elemek támadásának volt kitéve Koritsánszky Ottó. Voltak nemzetközi tapasztalatai, ezért minden megbízatásáról, funkciójáról lemondott. Teljesen visszavonultan élt. Budapest ostromát a fővárosban élte át, a gyógyszertárban, és Andrássy út alatt húzódó pincerendszerben. Családi visszaemlékezés szerint tudott, és akart is segíteni menekülőknek és rászorulóknak, hiszen gyógyszertára folyamatosan nyitva tartott. (A megszálló orosz katonasággal is kontaktust tudtak tartani, mert Viktor öccse hét és fél évig volt orosz fogságban, így kiválóan beszélt oroszul.)

A II. világháború után a szovjet érdekszférába jutott Magyarországon elkezdődött az erőszakos gazdasági, majd társadalmi átrendeződés. A vagyonnal rendelkezők anyagi biztonsága megszűnt.
Koritsánszky Ottó gyógyszertárát államosítják az általános államosítások előtt pár nappal. Még fehér köpenyüket sem vihették haza aznap. Szakkönyvei, publikációi, levelezései, betegbiztosítása, nyugdíjbefizetései elvesztek. Néhány személyes fényképe, és a gyógyszertári tanúsítványok kivételével mindent ott kellett hagynia.
Ugyanakkor családját is kuláknak nyilvánították Kölesden. Dénes öccsét és a családtagokat Nagyszékelybe telepítették ki, és az ottani gyógyszertári munkára kötelezték. (Unokahúgát egy év múltán a Jászságba deportálják, mert pilóta volt a férje.)

A sorközösség okán az 1919-es kisgazdapárti röpirat mellé tettem egy kézzel írott kimutatást a 2012 szept.1-jén tartott emléknapon, azt bizonyítván, miként osztoztak azok a kölesdi közép és nagygazdák Koritsánszky Ottó sorsában, akiket ő képviselni akart és a nemzet gerincének tartott, mert önálló egzisztenciájú és gondolkodású emberek voltak. A vagyonos kölesdi kulákság névsorát hiteles, idős adatközlőnk kézírással készítette el. 36 személy nevét jegyezte le, akik közül heten szenvedtek börtönbüntetést is (őket x-szel jelölte).

Koritsánszky Ottó egészsége megromlott, de kórházi kezelését oly módon tudták csak biztosítani a hozzátartozók, hogy szegénységi- hatósági igazolást kértek számára. 1952-ben betegen, Dénes öccse. a nagyszékelyi gyógyszertár vezetője alkalmazta, és hívására hozzá költözött Nagyszékelybe.
Ott halt meg 1952. november 26-án. A kölesdi családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

A Tolna Megyei Tanács Gyógyszertári Központja és a Magyar Gyógyszerészeti Társaság a kölesdi, volt családi gyógyszertár falán, emlékének megőrzésére emléktáblát helyezett el 1983. február 15-én.
A gyógyszerész szakma elismerését tükröző emléktábla elhelyezése bő emberöltővel ezelőtt történt. 2010-ben, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság Koritsánszky Ottó sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé, és védetté nyilvánította.
Vörösmarty Mihály epigrammája rá, és mindazokra vonatkozik, akik nélkül szegényebb lenne nemzeti önismeretünk:

„Emlékek nélkül nemzetnek
híre, csak árnyék”

Dr. Kiszler Gyuláné
tanár

Koritsánszky Ottó élete

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink