Czeilinger Antal református lelkész előadása a reformációról


2017. november 6-án a Népfőiskola 19. évfolyamának első előadásán Czeilinger Antal, református lelkész a reformációról beszélt a hallgatóknak.


Esemény időpontja: 2017.11.06
2017-11-07

2017-ben a reformáció 500-dik évfordulója kapcsán február 6-án Nagy László tanár előadását hallgattuk „Reformáció Magyarországon”„címmel.

Ekkor megismertük Luther Márton életútját, életének forduló pontjait, a „Luther –rózsát”, amely az evangélikus egyház jelképe lett, 95 tételét, és az egyházszakadás körülményeit.

2017. november 6-án Czeilinger Antal, református lelkész előadását hallgattuk a reformációról.
Előadónk elmondta, hogy a világ protestánsai együtt ünnepeltek, számtalan történeti visszaemlékezést hallottunk, de a mai előadás nem a történetről szól, mert a protestánsok megfogalmazták a reformációról való hitüket.

Így az előadás az "öt soláról" szólt.

Az öt sola a reformáció alatt jelent meg és összefoglalja a reformátorok alapvető teológiai hitét a római katolikus egyház tanításaival szemben.

A sola szó jelentése latinul: egyedül, kizárólag.
Az öt sola kifejezi a protestáns reformáció öt alapvető hittételét, azokat az alapokat, amelyek a reformátorok hite szerint a keresztyén élet és hit gyakorlásában alapvetőek.

Az öt sola karakteresen szembehelyezkedik a római katolikus egyháznak a dogmafejlődés során megfogalmazott hittételeivel.

Az öt sola

1. Sōla Scriptūra (egyedül a Szentírás);

Az "egyedül a Szentírás" elve szerint a Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava, a keresztény tanítás egyetlen forrása.
Ez az isteni szó mindenki számára hozzáférhető, azaz mindenki számára érthető, a Szentírás önmagát magyarázza.
A bibliát emberek írták - Isten ihlette őket.
Jézus személyében lett emberré, hogy Isten felfedje önmagát, megértesse magát az emberekkel.
A nézet, hogy a Biblia nem igényel más magyarázót önmagán kívül, ellentétben áll a római katolikus hagyományokkal,

2. Solā Fide (egyedül hit által);

A "Sola Fide" elve azt mondja ki, hogy a megigazulást (ami a protestáns szóhasználatban „Isten által igaznak nyilvánítást” jelent) kizárólag hit által nyerhetjük el, bármilyen jó cselekedet szükségessége és hozzáadása nélkül.
A teológia szerint a jó cselekedetek bizonyítékai és nem előfeltételei a hitnek.
Luther és Kálvin szerint a hit által él, vagy bukik a vallás.
A tízparancsolat egy törvény, összefoglalja, hogy az ember hogyan éljen.
Ezt az álláspontot a katolikus egyház félreértelmezésnek tartja.

3. Sōlā Grātiā (egyedül kegyelemből);

Az "egyedül kegyelemből" elv arra vonatkozik, hogy az üdvözülés csak és kizárólag kegyelem által lehetséges, tekintet nélkül az ember bármilyen jó cselekedetére vagy érdemére.
A katolikus egyház tanítása szerint, az egyén szabad akaratából személyesen közreműködik saját üdvözülésében.

4. Sōlus Christus (egyedül Krisztus);

Az "egyedül Krisztus" elv azt jelenti, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és az ember között, és így senki máson keresztül nem lehetséges a megváltás.
Krisztus személyében Isten lejött hozzánk, az egyedüli, aki közbenjárt értünk.

Ezzel szemben a katolikus egyház úgy tanítja, hogy Jézust követve az apostolok és munkatársaik, az angyalok és az üdvözültek is közbenjárók, azaz ki tudják eszközölni a bűnösnek a megtérés kegyelmét és a bocsánatot.

5. Sōlī Deō glōria (egyedül Istené a dicsőség).

Az "egyedül Istené a dicsőség" elv alapján minden dicsőség egyedül Istennek jár, mivel a megváltás kizárólag az Ő akarata és tette által ment végbe: nemcsak Jézus mindenre elégséges bűnhődése a mi bűneinkért a kereszten az Ő munkája, hanem az is, ha mi hiszünk Jézusnak ebben a tettében, ezt a hitet is az ember szívében a Szentlélek hozza létre.
Életünk minden részletét Istentől kaptuk.

A reformátorok tanítása alapján Mária, a katolikus szentek, a pápák tagjai nem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet az egyháztól kaptak. Éppen ezért ezeket az embereket nem szabad tetteikért magasztalni.

Ezen előadás során a reformáció és a hit lényegéről kaptunk mély és tanulságos ismereteket.