Dr. Kiszler Gyuláné Magyar ünnepnapok történetéről


2016. január 11-én a Népfőiskola 17. évfolyamán tizenhetedszer hallgattuk Dr. Kiszler Gyuláné előadását, most a „Magyar ünnepnapok történetéről” címmel.

Esemény időpontja: 2016.01.10
2016-01-11

2016. január 11-én a Népfőiskola 17. évfolyamán tuzenhetedszer hallgattuk Dr. Kiszler Gyuláné előadását, most a „Magyar ünnepnapok történetéről” címmel.

A Márai Sándor gondolataival indított előadás annak a jegyében kezdődött, hogy az ünnepek mindig valamire felhívják figyelmünket, legyen az családi, egyházi, vagy nemzeti ünnep.

Ha azt szeretnénk, hogy az ünnepeink hagyománnyá váljanak, akkor gyermekeinket is be kell vonni, hiszen az ünnepek azért is fontosak, mert az összetartozást erősítik, családban és nemzetben egyaránt.


Szó esett a böjti napokról, mely alatt a lelki erő növekedik a mohamedán ramadán és keresztény nagyböjtben egyaránt.

Az állami ünnepek törvény által biztosított emléknapok, melyek között gyakran találunk „elfelejtett" ünnepeket (Tanácsköztársaság: március 21. Felszabadulás: április 4. Nagy Októberi Szocialista Forradalom: november 7.).

A keresztény ünnepek között a Húsvét, Pünkösd, Szent István, Karácsony, Halottak napja került szóba, mint állam által biztosított napok.

A magyarokról a hagyomány mond legtöbbet.
Érdekesek a csillagászathoz kapcsolódó hagyományok, de a Dr. Kiszler Gyuláné Kölesdi füzetek-I című gyűjteményében olvashatunk a kenderfeldolgozás, a disznótoros, nyárstűzős, téli szokások, nagypénteki orvoskúti fürdés hagyományairól is.

Hagyomány alapján történtek a földművelés mozzanatai, de még a vetésforgó szervezése is, és mivel ezekbe a gyermekeket is bevonták, nem felejtődtek el.

Az Árpádkori emlékek kapcsán hallottunk K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai című munkájáról, mely megemlékezik a kölesdi Árpádkori templomról, mely kb. 12 házhely helyét foglalta el.

A nemzeti ünnepek közül Kölesden különösen március 15-ének volt nagy hagyománya, a Kossuth kultusz miatt.

A Horthy rendszer külsőségekben bővelkedő ünnepségei után az épülő kommunista rendszer új ünnepségeket szervezett, a régieket is új tartalommal igyekezett átalakítani, majd a rendszerváltozás után ismét fordulat következett.

Az előadás azzal fejeződött be, hogy szeressük magyarságunkat, szeressük ünnepeinket.