Az Őszi Fény Nyugdíjas Klub Gyönkön


A Gyönki Nyugdíjas Klub zenés, műsoros délutánjára Kölesdről tizen érkeztek.


Esemény időpontja: 2018.10.16
2018-10-19

2018. október 16-án a Gyönki Nyugdíjas Klub zenés, műsoros délutánt szervezett, ahova meghívta a kölesdi, harci, miszlai klubok tagjait is.

Kölesdről a volán busz járatával tízen érkeztek az ünnepségre.

Merkel Imréné klubvezető és Katz Gyula pogármester üdvözlő, köszöntő szavai után az ebédre felszolgált pörköltet a házi sütemények gazdag választéka követte, a délutáni pihenő helyett pedig kávé frissítette fel a résztvevőket.

A vendégek vezetői ajándékkal kedveskedtek vendéglátóiknak.
A kölesdi klub vezetője Gyén Andrásné egy cserép flamingó virágot adott át Merkel Imrénének, a gyönki klub vezetőjének.

Ez után került sor a kulturális műsorra, ahol Bíró Jolán dalait Orsós György tamburakíséretével adta elő. Ők Harcról érkeztek.
A gyönki házigazda csoport énekekkel, dalokkal lépett fel, a Kölesdiek közül pedig Kimiti Józsefné Túrmezei Erzsébet átdolgozásában A legnagyobb művészet című verset mondta el.

A Dránovits Harmonika Duó talpalávalót húzott, a jelenlévők nem kérették magukat.
Az ismerősök egymásra találtak, táncoltak, beszélgettek, fogyott a feltálalt üdítő és vörös bor is, a jó hangulat végig kitartott.

Túrmezei Erzsébet: A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!
S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“