Az ÚJ LÁTÁS 2019 művésztelep zárókiállítása


A kiállítás megnyitóját az alkotó művészek a „Kismegyeház” udvarán rendezték, ahol minden alkotó külön teret kaphatott.


Esemény időpontja: 2019.08.12
2019-08-12

A kiállítás megnyitóját az alkotó művészek a „Kismegyeház” udvarán rendezték, ahol minden alkotó külön teret kaphatott.

A megjelenteket először Dr. Baranyai Eszter köszöntötte, és köszönetet mondott a Tolna Megyei Önkormányzatnak a házigazda Kölesd nevében.

Rühl Gizella, a Szabó Dezső Művészeti Ösztöndíjat kiadó Víz’P’Art Közalaptvány alelnöke emékezett a régi kölesdi "Látásra", amikor itt érett, befutott művészek jártak és alkottak, de ők már részben elhagytak bennünket, vagy a nem éppen fiatalok közé tartoznak.

Az Új Látás 2019 táborban többnyire a Szabó Dezső ösztöndíjasok dolgoztak, tehát itt most egy új generáció mutatja meg magát.

A közreműködő Shisha Café Duó zenéje után a kiállítást Könyv Kata festőművész, az Új Látás művésztelep 2019 szakmai vezetője nyitotta meg, és a rendezvénynek a "Kölesdi tekintet" címet adta.

„Az együtt töltött egy hét alatt a teljesen, vagy majdnem idegen képzőművészek lassan közösséggé formálódtak.
Ez nem minden esetben törvényszerű, de egy ilyen befogadó és támogató közegben, mint a kölesdi, nehéz lett volna nem összekovácsolódnunk.

Köszönjük azt a szeretetet és odafigyelést, amivel körülvettetek bennünket, és a sokszor furcsa kéréseinket, kívánságainkat is teljesítettétek.
A művésztelep alatt sok programon vettünk részt, köszönjük a kimerítő tárlatvezetéseket az építő beszélgetéseket és a csodálatos hangulatú vacsorákat, kirándulásokat.

Ittlétünk során két prezentációs estet is tartottunk, ahol mélyebben megismerhettük egymás gondolkodását, alkotói törekvését. Fontosnak tartom elmondani, hogy minden résztvevő művész egy vagy két művet ajánlott fel a Kölesdi Képtár gyűjteménye számára.

Kölesden nagy hagyománya van a látásnak, Baranyai László népművelő és művészetszervező évtizedeken átívelő tevékenysége nem múlt el nyomtalanul. Elég, ha a képtár gazdag gyűjteményére, vagy a helyiek érdeklődő tekintetére gondolunk."

Ezek után egy rendhagyó tárlatvezetéssel, rövid séta során az egyes művek mellett megállva, azok alkotóinak itt készült munkáit láthattuk.

A kiállított munkák alkotóinak önvallomásában olvashatjuk:

LENGL ORSOLYA:
A művésztelepen készített munkáimat egy mintagyűjtés előzte meg. Az új látásmód hívószóra azzal reflektáltam, hogy a Google Street wiew-val, goggle maps-el végig sétáltam a város utcáin és a házak és kerítések érdekes mintáira lettem figyelmes, amikből egy fotó gyűjteményt készítettem, majd ezeket dolgoztam fel a sajátos festészeti eszközeimmel.

FUSZ MÁTYÁS - Aki elbújt egy helyben áll, aki nem, az megy.
A Kismegyeháza udvara jó hely a bújócskára.
Ellentétben sok más kerttel, van bőven hely, ahova elbújhatunk.
A művésztelep ideje alatt feltérképeztem az udvart és azokat a tereket ahol el lehet rejtőzni azok elől, akik nem kimondottan minket keresnek, hanem adott útvonalon a kiskaputól a főbejáratig közlekednek. Az egyértelmű lehetőségek mellett (fák, bokrok, fabódék mögött), az útvonalat végigrajzolva megtaláltam az udvar egy olyan érdekes szegletét, ahol úgy sem látszunk, ha csak a fal mellett állunk és látszólag nem takar el minket semmi. Ezt a furcsa teret, melyet a fák és bokrok lombjainak összessége és az épület sarka határoz meg, igyekeztem a hét folyamán megrajzolni, majd háromdimenziós tárgyként elképzelhetőbbé tenni.

Ez az a tér, ami előtt most állunk.
Munkám játék a közös térben, amely útmutatóként is használható más játékokhoz (bújócska, számháború).

AZÚR KINGA / JELEK, MASZKOK
Mindig is foglalkoztatott az ember, emberi test, az emberség, az emberiesség. Homokszem mivoltunk és egyben esetleges szellemi nagyságunk ellentmondásai, a különböző szellemi és személyiség típusok, mint ősanya, csábító, tétova, gondolkodó…
A Maszkokon nagyon jól követhetőek ezek az állapotok.
Mi emberek is többféle „arccal” tekintünk a világra attól függően, hogy épp jókedvünk van, szomorúak vagyunk vagy bosszúsak, különbözőek vagyunk szülőként, dolgozó emberként, szeretőként, és ezek mind hozzánk tartoznak. De van, hogy elrejtjük az érzelmeinket, mert nem szeretnénk megbántani másokat, vagy épp azt nem szeretnénk, ha minket fürkésznének ki, mert túl sebezhetőnek érezzük magunkat.
Az ősi szertartásoknál a maszkok a sámánok, kuruzslók, főpapok fontos kellékei voltak.
A legtöbb törzsi kultúrában a maszkokat gyakran a betegségek gyógyítására, a boszorkányság és átok elűzésére, a szenvedés okainak megszüntetésére használták.
Más kultúrákban a maszkok a természet és az élet erőit reprezentálják, a mítoszok ezen erőknek és energiáknak gyakran emberi vagy állati formát tulajdonítanak.
Az indián törzseknél, nagyon sok más embercsoporthoz hasonlóan úgy hiszik, hogy a természetfeletti erő magában a maszkban van. Ez az erő akkor szabadul fel, ha az ember felhelyezi arcára a maszkot, és attól kezdve nem lesz már ugyanaz az ember, átalakul a maszk szellemévé.

BERECZKI KATA: Falusi turizmus
Munkám során visszatérő festészeti témám a vidéki élet. Legtöbbször a hétköznapi falusi élet jeleneteit dolgozom fel. A családi fotóalbumokban megtalálható tipikus beállításokat használom kiindulásként, ezt dolgozom át saját formanyelvemre. Az arc nélküli ábrázolásmód azt is segíti, hogy a képeken látható jelenetekbe bárki könnyebben belehelyezkedjen, képzelete könnyebben behelyettesítse saját életének emlékeit, arcait.

ZIRCZI JUDIT:
A környezet festészeti átgondolása Kölesden különösen inspirált, hiszen az évszázados falak között és a varázslatos kertben alkothattam. A tájkép plein air hangulata gyakorta elcsábít, dédelgetett témám a műtermi festészettel kiegészítve. A valóság és az illúzió találkozása látomásszerűen jelenik meg a kiállított munkákban. A tájképi elemek szimbolikus jelentésrétegekkel találkoznak. A hely képe az itt élőkben és a művészben is lenyomatot képez. A találkozás a festményen új látványt, új látást eredményez.

JÁNOSI KATA: Munkáimban évek óta foglalkozom a tájképfestészet lehetőségeivel, és az itt készült festményeimnél szintén a táj inspirált: elsősorban az itteni színeket, fényeket, tónusokat szerettem volna megörökíteni, mégpedig nem az adott látvány pontos ábrázolásával, sokkal inkább egy hangulat érzékeltetésével. Érdekesnek tartom, hogy a nézők egy-egy absztrakt foltban milyen konkrétumokat figyelnek meg, és hol van az a határ, amikor tájképként kezdik értelmezni ezeket. Az itteni fákat, dombokat elkezdtem fényben feloldódó foltokként látni, és ezt szerettem volna papíron megjeleníteni. Emellett a képeken fontos a varrás szerepe is, hiszen az akvarell könnyedsége mellett ez egy sokkal monotonabb, lassabb folyamat - a kézi varrás helyett dolgozhattam volna varrógéppel, vagy egyszerűen egy gyorsabb módszerrel, ám épp annak időigényessége, nehézsége, hibái révén vált igazán személyessé a kép. Szeretek különböző textilekkel, papírokkal is kísérletezni, és érdekel az, hogy egy adott anyagot hogyan tudok úgy elhelyezni egy másikban, "átköltöztetni", hogy az mégis harmonikus legyen.

KRISTÓFY DÁNIEL:
A könyvek és a festmények is mágikus tárgyak.
Munkáimban mindig is központi elem volt az élményszerűség kérdése - a "látvány-világ" helyett sokkal jobban szeretek belső történéseket megjeleníteni: azt vizsgálni - és egyben afféle emléket állítani - azoknak az élményeknek, amik a hétköznapi eseményekből kiemelkedve meghatározzák az embert.
A könyvek is ilyen élmények gócai: folyamatosan felvetik a "mi lenne, ha" vagy "mi lett volna, ha" kérdéseket, ugyanúgy, ahogy az ember nap mint nap szembesül a döntési helyzetekkel, és a korábbiak következményeivel.
A könyvek tematikájának feldolgozása - a régebbi munkáim - után törvényszerű volt előbb-utóbb a testük teljes beemelése a festészetbe, az egyik mágikus tárgy a másikba helyezése.

KÖNYV KATA:
A helyi motívumok, melyek számomra különös jelentéssel bírtak indítottak munkám létrehozására. A szitát a helyi Padlásmúzeum bejárásakor pillantottam meg és kértem kölcsön Dr. Kiszler Gyuláné, Éva nénitől. A kép domináns színe pedig a kölesdi volt Kis Vármegyeháza jellegzetes „műemléksárgája” Mindenki számára ismerős a szólás, miszerint valaki átlát a szitán, azaz nem könnyű megtéveszteni.


Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban