Kettős honfoglalás?


A népfőiskola 13. évfolyamának első előadását november 7-én Dr. Lénárd Tibor tartotta - Kettős honfoglalás? - címmel, amiből megtudhattuk, hogy az ősmagyar nyelvet beszélő közösségek 375-öt követően bármely nyugatra tartó török nép vezetése alatt eljuthattak a Kárpát-medencébe.

Esemény időpontja: 2011.11.07
2011-11-07

A népfőiskola 13. évfolyamának első előadását november 7-én Dr. Lénárd Tibor tartotta - Kettős honfoglalás? - címmel, amiből megtudhattuk, hogy az ősmagyar nyelvet beszélő közösségek 375-öt követően bármely nyugatra tartó török nép vezetése alatt eljuthattak a Kárpát-medencébe. A török uralkodó rétegek legalább háromszor szervezték meg a magyarságot. 568-ban, 676-ban, és 895-ben. Ez egyben egybeolvadást is jelentett. A két utolsó asszimiláció – egybeolvadás helyszíne a Kárpát-medence volt.

A magyarok alárendelt népként beleolvadtak az Onogur Birodalomba (630-680). A birodalom széthullása után az onogur vezetőkkel a Kárpát-medencébe költözés következett, majd az onogur elnevezés átment a magyarokra. A magyarság egy „onogur” és egy „magyar” néprész összeolvadásából jöhetett létre. A törökök szavakat adtak, de átvették a magyar nyelvet.

Az előadás során sok érdekes adattal ismerkedtünk.
Az Árpád török eredetű név. Az Árpád családfa 10. századi neveiből 21 magyar, 14 török. A Gyula családfa hét nevéből mind a hét török. A törzsnevekből finnugor eredetű a Nyék és Megyer, török eredetű a Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. Az Árpád-kori nemzetségek nevei zömében törökök (Ákos, Ajtony, Ata, Bács, Bese stb.), a szolganép nevei viszont többnyire finnugorok.

A magyarok elnevezése is érdekes képet mutat. A magyarság önelnevezése a magyar, de történeti szempontból fontosak a honfoglalás előtti idegen nevei. A szlávoknál az ungri (onogur), a volgai bulgároknál a baskír, a bizánciaknál a türk, a kozároknál a mandzsor név jelenik meg. Csak így történhetett meg, hogy a honfoglalók nem asszimilálódtak, hanem a Kárpát-medencében a magyar lett az uralkodó nyelv.

Hallottunk a régi történeti magyar nyelvterület határairól, arról, hogy a honfoglalók kisebb területet szálltak meg, mint a 11. századi magyarság kiterjedése. A peremvidékeken az „igazi” honfoglaló temetkezések hiányoznak, késő avar kori 10. századi köznépi temetők viszont vannak.

Biztosan 895 előtti magyar földrajzi nevek a Körös, Temes, Karasó, Tisza, Küküllő, Maros, Szamos, Bega, Aranka, Berettyó, Túr, Hortobágy stb.

731-től a német nyelvterület kolostori névjegyzékében 863-ban Hungarus püspököt találjuk, a német nyelvterületen legalább 62 Unger kezdetű, illetve magyar eredetű földrajzi név található Nürnberg vonaláig.

Hallottunk arról is, hogy a székelyek magyar származása mellett több érv szól. Például hogy a törzs és vezetéknevekből származó helynevekben hiányoznak, valamint a magukkal hozott archaikus nyelv. A hajdan zárt ősmagyar nyelvű tömb később a peremhelyzet miatt izolálódott. A székelyek nem a honfoglalóktól tanulták meg a magyar nyelvet. A székely megnevezés eredetileg nem etnikum, hanem foglalkozás, a 670 körül beköltözött török nyelvű onogur vezető réteg alattvalói.