35 éves a Honismereti Szakkör

Kitüntetően megtisztelő, de elsőre talán fel sem foghatóan nehéz feladat pár percben méltatni a Kölesdi Felnőtt Honismereti Szakkör 35 éves munkáját. Nehéz, mert annyi kézzelfogható és annyi közvetett eredmény van ebben a három és fél évtizedben, melyet teljes körűen összefoglalni - szinte lehetetlen. Azért teszek egy próbát, de nézzék el nekem, ha minden igyekezetem ellenére is csak hiányosságokkal tudnék helyt állni.
Esemény időpontja: 2012.03.03
2012-03-03

Kitüntetően megtisztelő, de elsőre talán fel sem foghatóan nehéz feladat pár percben méltatni a Kölesdi Felnőtt Honismereti Szakkör 35 éves munkáját. Nehéz, mert annyi kézzelfogható és annyi közvetett eredmény van ebben a három és fél évtizedben, melyet teljes körűen összefoglalni - szinte lehetetlen. Azért teszek egy próbát, de nézzék el nekem, ha minden igyekezetem ellenére is csak hiányosságokkal tudnék helyt állni.

A Kölesdi Felnőtt Honismereti Szakkör 1977. január 21-én alakult. A Szakkör deklaráltan az alábbiakat tűzte céljául: „Feladatának tekinti a helytörténet iránti érdeklődés felkeltését. Törekedni fog a hagyományok megismerésére és megismertetésére, a tárgyi és írott emlékek felkutatására és bemutatására. Távlatokban gondolkodva előkészíti egy helyi monográfia megírását.

Ma bátran készíthetünk nyilvánosan mérleget az elért eredményekről. Mindenki emlékszik, hogy a szakkör rendezésében láthattunk kiállítást többek között a bútorokról, a viseletről, a kendermunka eszközeiről, Szíjgyártó István fotóiból, az őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság Kölesden megőrzött plakátjaiból, kölesdi képeslapokból, Kölesd 1848-as emlékeiből, Hangos emlékezetéről, Szent Erzsébetről, a 19. századi kölesdi lakásdíszítés divatjáról, a Bibliáról és Borjádról. A téli népszokásokat, nagyszüleink játékát, a kölesdi népdalokat, szokásokat és a régi gyermekjátékokat bemutató I. Kölesdi Füzetek című kiadvány 1995-ben, a kölesdi földrajzi neveket, a II. világháború helyi eseményeit és az 1848-as emlékeket feldolgozó II. Kölesdi Füzetek 1999-ben jelent meg. A jászkiséri Csete Balázs Honismereti Szakkörrel fennálló szoros szakmai barátságuk is hamar eszünkbe jut – és még számtalan emlékkép, információ, adat -, de nem merek a részletekben elveszni, mert az elmúlt 35 év történéseit tételesen felsorolni úgysem tudom.

Ha egy átfogó, általános bemutató kép kedvéért mégis valamelyest összegezni szeretnénk, akkor
• 19 helytörténeti és honismereti témájú kiállítással,
• két megjelent kölesdi helytörténeti könyvvel és számos rövidebb publikációval,
• egy állandó helytörténeti szobával,
• a Padlásmúzeummal,
• a Honismereti Munkáért Emlékéremmel,
• számtalan történelmi és helytörténeti megemlékezéssel és előadással,
• rendszeres szakköri találkozókkal,
• a szakmai szervezetekkel való szoros kapcsolattartással, a szakmai összejöveteleken való aktív részvétellel
büszkélkedhetünk.

Mi, kölesdiek. A szakköri tagok ugyanis sosem teszik ezt – csak végzik a dolgukat, és legfeljebb elégedettek, ha elvégeznek egy újabb kitűzött feladatot. Mi azonban joggal lehetünk büszkék erre a sikertörténetre.

Az őszinte elismerésen túl az ember óhatatlanul azon morfondírozik: mitől lehetett ilyen tartalmas ez a 35 év? Fontossági sorrend felállítása nélkül az alábbiak kiemelendőek a sikerhez vezető tényezők halmazából:

1. Elsőként maga a téma: a honismeret, a helytörténet. A honismeret nem csak tevékenység – életforma. Életforma, mely a tudományt segíti, a nemzettudatot erősíti, az emberi létnek tartalmat ad. Egy hit, egy küldetés, egy önkéntes tevékenység, melyben a tudás, a múltat, a jelent és a jövőt összekötő ismeret a vonzerő. Honismerettel, helytörténettel foglalkozni az egyes ember életében egy különleges lehetőség, mert segítségével a tudáson kívül a gondolkodás történetiségét, a történeti gondolkodást is elsajátíthatjuk.

2. Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy a szakkörvezető, dr. Kiszler Gyuláné Éva néni nélkül ezt a sikertörténetet ma nem ünnepelhetnénk. Éva néni a kulcsfigura, aki hatalmas tudásával és lelkesedésével évtizedeken át maga mellett, pontosabban: a cél mellett tudta tartani a tagságot és az érdeklődőket. Éva néni, aki egyrészt mindig meg tud újulni, másrészt mindig állandó. Fáradhatatlanul dolgozik a még fel nem dolgozott, be nem mutatott témákon. Keresi, és mindig megtalálja közönségét, és ezzel Kölesd talpon maradásához – hisz tudjuk, hogy a jövőnkhöz a múltunkon át vezet az út – közvetetten és közvetlenül is személy szerint rengeteget hozzátesz. Éva néni településünk közművelődési és közösségi életének megkerülhetetlen alapköve: nincs olyan tudásalapú felkérés vagy feladat, amellyel ne hozzá mennénk először – és nincs olyan, amit ne teljesítene.

3. Ha Éva nénit kérdezném most, már kikérné magának: nem ő a fontos, hanem a tagság. Azok, akik a szakkör alapításában vagy működtetésében részt vettek, akik honismeret sok összetevője közül valamelyik iránt érdeklődtek. Az alapító tagok Baranyai László, Farkasfalvi Józsefné, Gajdos János, Dr. Kiszler Gyula, Lechner Vendel, Morvai Imre, Szabados Ferenc, Bíró Jánosné, Gulyás Tamásné, Hegedűs Ferenc, Kókány Andrásné, Mogyorósi Gyula, Tasnádi Vilmos, Török Alajos és Varga Sándorné voltak. Ma, 2012-ben a tagság névsora: Aranyi Attiláné, Baranyai József, Bonnyai József, Greifenstein Józsefné, Gyén Andrásné, Hegedűs Ferencné, Juhász Sándorné, Kellényi Zoltánné, Kincses Istvánné, Lénárd Tiborné, Németh György, Schüszler Jánosné, Sólya Józsefné, Stehler Györgyné, Szabados Ferencné, Szabó Ernőné, Vincze István. Az elhunyt szakköri és pártoló tagok névsorában 45 fő nevét olvashatjuk.

4. A szakköri gyűjtőmunka sikerességét a szakköri tagok által mindig kiemelten megbecsült adatközlők is megalapozták. Közreműködésüket, örökségüket, ránk hagyományozott ismereteiket ezúton is köszönjük.

5. És végül, de nem utolsó sorban nem szabad megfeledkeznünk a siker külső tényezőjéről, a befogadókról, a közönségről. Mindannyian büszkék lehetünk a kölesdi civil életre, nyitottságra, fogékonyságra. Egy olyan világban, ahol egyre inkább a silány az érdekes, hatalmas eredmény, hogy Kölesden a tartalomra, az értékre is kíváncsiak. Ebből kell hát minél többet eladnunk, ahogyan a Szakkör is tette és teszi ezt.

A Honismereti Szakkör évtizedek óta gyűjt, rendszerez, közzétesz, ismereteket ad át. A rengeteg fáradság, időráfordítás, munka mellett a felelősségre szeretném felhívni a figyelmet. Arra az óriási felelősségre, ami a megmentett hagyomány, történelmi és népi tudás ápolásával és közzétételével jár. Egy kiállításon nem csak a tárgyakat kell látnunk, hanem a mögöttük lévő szemléletet: az értékmentést, az érdeklődést, a tudás szeretetét, a sokszínűséget, az értékes embert. Ezt kell megérteni, magunkévá tenni és továbbadni. A Honismereti Szakkör munkássága követendő példaként áll előttünk – az pedig, hogy minden további generáció is az értékmentés és értékőrzés igényét vigye magával, már a mi felelősségünk.

Amikor a szakkör munkájának jelentőségét akartam megfogalmazni – megtorpantam. Mert annyi minden jutott eszembe. A tudományos hozadék egyértelmű: a helytörténeti munka számottevő mértékben hozzájárul a történettudomány kiteljesedéséhez.

A gyakorlati, közéleti szerepet sem kell részletesebben magyaráznunk: a helytörténeti, honismereti eredmények nem csak évfordulóknál, megemlékezéseknél, ünnepélyeknél nélkülözhetetlenek, de akármilyen önkormányzati vagy a települést érintő döntés előkészítésénél is felhasználandók. És végül emelném ki a szakkör által végzett munkával járó érzelmi-tudati hatást, aminek mi, lokálpatrióták hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. A helytörténeti kutatások erősítik a szűkebb környezethez, Kölesdhez való érzelmi kötődést, fontos értékké válik a kulturális és mindennapi örökség megbecsülése. A szakkör sikerességével, állandóságával, a helytörténethez való hűséges és rendíthetetlen viszonyával egy olyan szemléletet képvisel és népszerűsít, amely a fentebb említett hatásokon kívül azt is eléri, hogy a jövő generációi a mi eredményeinket is megbecsülik majd. A Honismereti Szakkör jelentősen hozzájárul a kölesdi összetartozás érzés, rajta keresztül pedig a nemzeti öntudat és a hazaszeretet folyamatos erősítéséhez. Eötvös József szavait átgondolva még könnyebben beláthatjuk a Szakkör működésének jelentőségét: „Az egész hazát csak eszmében foghatjuk fel, s így azon szeretet, mellyel az egyes ember a falujához vagy a környékéhez ragaszkodik, tulajdonképp azon kapocs, mely őt a hazához köti.”

Azzal, ahogyan megtanítják számunkra Kölesdet szeretni, ismerni, magunkénak érezni – nem csak jó kölesdivé nevelnek bennünket, hanem együvé tartozásunkat, hazafiságunkat és magyarságunkat közvetve és közvetlenül is erősítik.

Különleges, és ráadásul kéznél lévő lehetőség, éljünk hát vele: tiszteljük és becsüljük méltó módon a hon- és helyismereti tevékenységet; tegyünk minél többet magunkévá munkájuk gyümölcséből, hogy az ő fáradságaik és eredményeik révén mi is gyarapodjunk. Hogy ezzel múltunkat tisztelve jelenünket a jövőnkhöz köthessük.

A Honismereti Szakkör eddigi értékmentő, értékteremtő, példaértékű munkáját Kölesd község közössége, a Kölesdi Közéleti Egyesület és a magam nevében hálásan köszönöm.

A további munkához jó egészséget, erőt, kitartást, lelkesedést kívánok!

Dr. Baranyai Eszter
a Kölesdi Közéleti Egyesület elnöke

Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban

Legfrissebb híreink

Linkek