Dr. Fisi Istvánné népi iparművész kiállítása


Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi hímzéseiből nyitott kiállítást Szabadi Mihály Bessenyei György-díjas és Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjas koreográfus 2009. augusztus 20-án.


Esemény időpontja: 2009.08.29
2009-08-29

Dr. Fisi Istvánné népi iparművész sióagárdi hímzéseiből nyitott kiállítást Szabadi Mihály Bessenyei György-díjas és Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjas koreográfus 2009. augusztus 20-án.
Sióagárd Sióagárd a Sió és a Sárvíz közé zártan, Szekszárdtól 8 km-re fekszik. Mai nevét 1903-ban vette fel. A lakosság őseinek a török idők után betelepülteket tekinthetjük. A török világ előtt magyarok lakták a községet, majd a XVII. század második felében rácokat, később kis számban németeket telepítettek a faluba. Az eredetileg vegyes összetételű település lakói magyarnak tartják magukat. Ez azzal magyarázható, hogy korán elindult az elmagyarosodás.
Ma egy homogén, elszigetelten élő katolikus közösség, kifelé zárkózott, de az új befogadására mindig hajlamos.

Népviseletük fő alapanyaga az 1800-as években a maguk szőtte kendervászon és kékfestővászon volt.
Legjellegzetesebb ruhadarabjuk az apró rödökbe szedett korcospéntő, mellévarrott ujjú, subrikkal díszített béümög és kenyett kötény.
Ez a hétköznapi viselet volt.

Ünnepeken két, három péntőt vettek a felsőszoknya alá. A pruszlik is megjelenik selyemből.
A lányok és asszonyok viselete csak színeiben különbözött.
1906-tól megjelenik a slingült ümög.

Az első világháború alatti és utáni években kezdik hímezni fehér gyolcsra, színes fonallal a pruszlikot és az ingek mellét, ujját.
A 20-as években virágos kázsmér és selyemszoknyát, alá két péntőt és négy-öt fehér szoknyát húznak, hozzá slinült üngöt, kázsmér és selyem pruszlikot, fekete falú, színes virágú selyem és bársony kötényt viselnek.
Jellegzetes a bütykös kapca és a rózsás tutyi.
1946 után a kivetkőzés időszaka Sióagárdon is megkezdődött. Hímzés Fehérhímzéssel a férfi ingeket, női ingek ujját díszítették.
A hímzés színes változatával a lányok, asszonyok pruszlikján, női ingek ujján és elején találkozunk, amelyet borsólyuk szegély zár le.
Alapanyag: fehér sifon vagy vászon
Fonal: gyöngy vagy hímzőfonal (régen fénytelen pamutfonal
Öltések: lapos öltés (merőleges irányban), száröltés
Szélmegoldás: slingelés, vagy borsólyuk (permetkék, bordó, piros lila vagy fehér) Színei: világospiros, sötétbordó, sötétzöld, permetkék, parasztrózsaszín, sötétsárga, sötétlila, búzakék vagy fehér
Motívumok: rózsák, tulipánok, bimbók, gyöngyvirágok, szegfűk, holdacskák, nefelejcsek, vajvirágok Mai felhasználás: terítő, étkezési szett, futó, függöny, párna, blúz, ruha



Eseménynaptár

eseménynaptár nagyban