Viseletbemutató a gyöngyfűző táborban

2017. augusztus 2-án az év harmadik Gyöngyfűző táborának programjában Minorits Jánosné, a népművészet mestere bemutatta az őcsényi népviseletet.

2017. augusztus 2-án az év harmadik Gyöngyfűző táborának programjában szerepelt a sárközi ékszerek készítése, ezért Pálné Osvald Éva, népi iparművész, a tábor szakmai vezetője felkérte Minorits Jánosnét, a népművészet mesterét, mutassa be az őcsényi viseletet, hiszen ő mindent tud, amit a sárközi népviseletről tudni lehet.
Gyűjti ennek ismeretanyagát, őrzi eredetiségét, készíti egyes elemeit, tudását igyekszik átadni a fiataloknak.

A magyar népviseletek között a sárközi viselet a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább anyagokból készült.
A szoknyák anyaga selyem és bársony, igen gazdagon díszítve.

Az előadásban hallottunk a tülkös, tornyos bársony, nagy bársony pártáról, a fátyolról, amelyeket ízlés és pénz alapján variáltak, de a parittyafőkötő, a bíbor, a pántlika, a kendő, a selyemkendők fajtái és a rececsipkés főkötő is szóba került.

Érdekes kitérőként tudtuk meg, hogy 1938-ban Őcsényben készült egy zöld selyemmiseruha aranysárga fonallal, melyet a pápának ajándékoztak.

Végignézhettük az őcsényi lány öltöztetését, akinek lábán papucs és fehér kapca volt.

Az öt keményre vasalt rokolyát a borotváltselyem szoknya követte, majd a bőing következett vékony fehér szövött anyagból.
Ezt a ruhadarabot minden korosztály viselte.
A selyemkötény szívesrost széllel, ami lefogta a bőinget, majd a derékra került a saritkó, mint jellegzetes gyöngysor.
Következett a nyakbavaló gyöngy, a nyaksi, a bodor a nyakra, a nagybársony párta, majd a háromszélességű három színű hátpántlika, végül a színes hímzésű zsoltáros zsebkendő.

A menyasszonyi ruha 1880-ban készült, és a falu leggazdagabb gazdájának lánya viselte.

A selyempántlikás szoknya és a röpike egy anyagból készült, nyargalásos hímzéssel és obligációs csipkével díszítve.
A kötény fekete, és piros szíves rojt díszíti, a fürtös nyaksi, a bodor, a fejdísz és hátpánt a kiegészítők.
Láthattuk a fekete selyemkendő és a rojtos selyemkendő feltekerését és vállra helyezését, végül kézbe került a jegykendő.

A lakodalom másnapján az újmenyecske vastag beretváltselyem szoknyát viselt, fejére hímzett parittyafőkötő és bíbor került.
A bíbor vége, a bíborvég jellegzetes hímzése a röpikén kívül, mindig bal oldalon volt, de a csafring, nyaksi, nyakfodor, kötény, jegykendő, selyemkendő is az újasszonyra került.

A viseleteket Domokos Varga Anikó mutatta be.

A harmadik tábor tizenkét résztvevője Németországból, Erdélyből, Budapestről, Paksról, Balaton mellől, Vácról érkezett.

Az elkészült munkák között sárközi csipkét, sárközi duplacsipkét, szimpla csavarintós, dupla csavarintós, váraljai szíves rojtos, decsi nagyvirágos alkotásokat találunk, és elkészült még az Osváth Éva által tervezett modernizált pillangós csipke is.

Viseletbemutató a gyöngyfűző táborban

Eseménynaptár

Legfrissebb híreink

Linkek

Közéleti.hu

Partnereink