Kölesd-Zsámbék barátságát erősítő kirándulás


Meghívót kaptunk egy egésznapos zsámbéki kirándulásra. Így aztán 2021. szeptember 20-kán huszonegy kölesdi szállt fel a kiránduló buszra.


Esemény időpontja: 2021.09.20
2021-09-27

A két település között 2019-ben kezdődő kapcsolat 2021. július 12-kén folytatódott, amikor Viseletvándorlás című kiállítás kapcsán láttuk vendégül zsámbéki barátainkat.

Viszonzásul meghívót kaptunk egy egésznapos zsámbéki kirándulásra.
Így aztán 2021. szeptember 20-kán huszonegy kölesdi szállt fel a kiránduló buszra.

Az eső szakadt, félő volt, hogy a többnyire szabadba tervezett program hogyan valósul meg, de szerencsére mikor megérkeztünk, már a nap is kisütött.

A Horváth László polgármester és Balázs Csilla köszöntője után a népdalkör és tánccsoport műsorát láttuk, majd séta során a település történetét is megismertük Bereczky Zoltán református lelkész vezetésével.

Zsámbék fénykora a honfoglalás utáni századokra esett. Az 1050-es években kőtemplom állt itt.

III. Béla király 1186-ban Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot és környékét. E család építtette 1220 körül a korábbi templom helyén a késő román kori gótikus háromhajós bazilikát, amely a magyar építészettörténet egyik kiemelkedő emléke.

Mellette található – szintén romos állapotban – a premontrei rend monostora. A lovag először udvarházat építtetett, majd a tatárjárás után engedélyt kapott vár építésére. Ekkor épült fel a mai kastély helyén a kővár.

A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette.
1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emelte. A várat közvetlenül halála előtt fiának Corvin Jánosnak adományozta, aki annak földesura 1504-ig.

1541-ben a törökök elfoglalták Zsámbékot, és 145 évig bitorolták, a fontos útvonal védelmére erősséget építettek itt. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor, e korból származik a Török-kút is.

1689-ben a Zichy család vásárolta meg a települést, és az 1710-es években lerombolt vár helyén felépíttette a kora barokk várkastélyt.
A Zichy családtól a Korona birtokába került a kastély, majd 1904-ben az Irgalmas Nővérek vették meg.
Ők alakították ki a négyzetes épülettömböt. 1924-ben a kastélyt kétemeletesre bővítették.
1905-től elemi és polgári iskolai tanítás folyt.
1925-től női gazdasági iskola, 1929-től tanítóképző, 1949–50-ben Mezőgazdasági Akadémia működött itt. A Tanítóképző Főiskola 1977-ben létesült, mint az Esztergomi Főiskola kihelyezett tagozata. 2003-ban keletkezett tűzkár következményeképp 2004-től a Főiskola Vácon folytatta képzéseit.

A homokból készült alvó óriás szobra előtt csoportképet is készítettünk.

A török idők alatt elmenekültek helyére sváb telepesek érkeztek. A sváb lakosság fejlett borkultúrát hozott magával és megművelte a környék domboldalait.

A falu lakói a reformáció hatására áttértek az új hitre, ennek a Zichyek vetettek véget, visszakényszerítve a lakosságot a katolikus egyházba (ekkor sokan elvándoroltak Kölesdre).

Templomát 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor megrongálódott, azután nem építették újra, a telepesek elhordták építőköveit - ezeket kerítésekben, házak falaiban beépítve láttuk.

Az 1737–39-es pestis- és kolerajárvány emlékét, (melyben a falu 827 lakosa halt meg), a kastéllyal szemben fogadalmi szobor őrzi.
1739-ben Zichy Miklós a Zsámbékot sújtó pestisjárvány elvonulásának emlékére állíttatta.

Rácsodálkozhattunk a zsámbéki templomrom maradványaira.

A 13. században épült (1220-34) késő román stílusban. A 15. században leégett, majd a pálosokhoz került, akik kora gótikus stílusban építették át.
1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le.

Jártunk a Zsámbéki Premontei Technikum, Szakképző Iskola és Gimnáziumban, melyet a premontei női kanonok rend működtet.
A rendet 1121-ben Szent Benedek alapította, így most a 900 éves évfordulóra készülnek.
Keresztény szellemben, korszerű nevelési módszerekkel oktatják tanítványaikat.

A Zsámbék várát végvárként használó törökök emlékét őrzi a török-kút, melyet források táplálnak.
A forrásvíz táplálja a Zárdakert tavait, majd a települést elhagyva a Békás-patakba ömlik.

A Zárdakert 1908-ban került a Keresztes nővérek birtokába. A tóval, fákkal, kacskaringós utakkal rendelkező, fallal körülvett park volt az apácajelöltek imaterülete, egészségügyi sétájuk helyszíne.

Ebédidőben a művelődési ház udvarán bográcsgulyást, házi süteményeket, kávét fogyasztottunk, majd a Lámpamúzeumba sétáltunk, ahol nem akartunk hinni a szemünknek.

Borus Ferenc (90 éves), 1979-ben megnyitott magángyűjteményében az 1750-es évektől látható mintegy 1200 világítóeszköz; a mécsesektől jó néhány világhírű porcelángyár petróleumlámpájáig.
A gyűjtemény 1995-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.

A Napórás iskola 1791-ben épült emeletes iskola, mely 1983-ig szolgálta a tanítást. Itt diákoskodott Gungl József, magyarországi származású karmester és zeneszerző.

A Tájház a Szent Vendel-domborműves népi lakóház, a környék egyik híres állattenyésztő-állattartója, Melchior Keller (Keller Menyhért) építtette, 1740 körül.
Az épület jellegzetessége a homlokzatát díszítő, a pásztorok védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló dombormű, ami alapján messziről felismerhető.

A festett, német parasztbútorok gyűjteménye mellett Magyarország egyik legidősebb és legértékesebb tájháza, (a szentendrei skanzen is igényt tartott volna rá).
A tisztaszoba, füstös konyha után a Szekrénymesék kiállítás egyediségével igencsak megmozgatta fantáziánkat.

Következett a Józsefvárosi gödör, a Józsefvárosi pinceterület, ahol festői környezetben az egykori pincevilág hangulata idéződött fel.

Szerencsénkre ide lovaskocsikázással jutottunk el, visszafelé menet pedig útba ejtettük a helyi tűzoltó kiállítást, ahol a tűzoltók munkáját segítő eszközök látványában volt részünk.

A művelődési házba visszatérve, fáradtan, de élményekben gazdagon ültünk le, amikor három borosgazda tíz féle palackos bort mutatott be, természetesen borkóstolóval egybekötve.

Közben „megérkezett” a kenyérlángos a falu kemencéjéből.
Mindez megalapozta a közös éneklés jó hangulatát.