Nekünk Petőfi kell - Dr. Baranyai Eszter előadása a Népfőiskolán


2022. november 28-kán Losinciné Dr. Baranyai Eszter előadását hallgattuk "Nekünk Petőfi kell" címmel.


Esemény időpontja: 2022.11.28
2022-12-01

2022.november 28-kán Losonciné Dr. Baranyai Eszter előadásának voltunk résztvevői "Nekünk Petőfi kell" címmel.

Először Petőfi életrajza alapján családjáról, szüleiről, iskoláiról, vándoréveiről, a vándorszínészetről esett szó, majd Vörösmarty, Vajda, Jókai, Arany szerepéről, a szerkesztői munkáról, sikereiről hallottunk.
1845 az útkeresés ideje, 1847-ben kiadták munkáit, tagja a tizek társaságának, szerelemre lobban Szendrei Júlia iránt.
Szerepe a március 15-ei forradalomban, az ezt követő időszakban, majd a szabadságharcban, Bem seregében.

Petőfinek, aki 26 évet élt, halhatatlansága megkérdőjelezhetetlen.
Az eltelt 200 év a magyarság körében Petőfi jelenséggé alakult.

Minden korszak magáénak tudta.
A politika mindig kisajátította.

Minden magyar településen emlékeznek rá valamilyen formában.
A Petőfi irodalmi múzeum, de városok, falvak utcái,
terek, emléktáblák őrzik nevét.

Szó esett Ady, Babits, Herceg Ferenc véleményéről, Illyés értékeléséről, a 100 és 150 éves évfordulókról.

Végül a Szeptember végén című verssel búcsúztunk egymástól.

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

(Koltó, 1847. szeptember.)