Dr. Baranyai Eszter előadása Irodalmi (v)iszonyok címmel


A népfőiskola 25. évfolyamának utolsó előadása 2024. március 19-kén volt, melyet az előadó Dr. Baranyai Eszter Irodalmi (v)iszonyok címmel tartott.


Esemény időpontja: 2024.03.18
2024-03-18

Az előadás címéhez kapcsolódva hallottuk, hogy a viszonyok, azaz az emberi kapcsolatok lehetnek szerelmi és egyéb kapcsolatok is.
Az előadás nem pletykálkodásról, hanem irodalmi nagyjaink élethelyzeteiről szólt.

Irodalmi történetek kapcsán láttuk, hogy a kapcsolatok által az élet sokféle.

Először Babits Petőfi koszorúi című versét hallgattuk, és láttuk, hogy a vers sorai napjainkban is aktuálisak.

Így kerültünk a Babits körbe, aki 1883-ban született Szekszárdon és 1941-ben halt meg Budapesten.
Az ő szárnyai alatt bontogatta szárnyait Szabó Lőrinc, kinek kedvese, majd menyasszonya volt Tonner Ilona (Török Szofi).
Később Szofi beleszeretett Babitsba, végül összeházasodtak.
Babits és Szabó Lőrinc barátsága élethosszig fennmaradt.
A Szofival kötött házasság buktatóiról, az örökbefogadott gyermekről (Babits Ildikó) és az ő sorsáról is szó esett.

Babits szakmai életéhez szorosan kapcsolódott a fiatal József Attila, bár mindketten szerették egymást, sok volt az ellentét is, ezért nem volt felhőtlen ez a kapcsolat.

Következett a másik költő óriás, Illyés Gyula, aki 1902-ben született.

József Attila és Illyés Gyula múzsája Kozmutza Flóra, sokan csak Illyés Gyula feleségeként és József Attila utolsó szerelmeként ismerik, pedig kiváló gyógypedagógus is volt. Egész életét végigkísérte az akkori társadalom felemésztő figyelme.
József Attilának ígérte kezét, de Attila halála közbelépett (1937), 1938-ban Illyés Gyula felesége lett.

Szó esett Illyés és Szabó Lőrinc barátságáról is.
Szabó is szerelmes volt Flórába, de erről Illyés nem tudott.
Ez a szerelem csak 1914-ben került napvilágra.

Így a szerelmi háromszög Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és József Attila között jött létre.
Mindhárom szerelemből gyönyörű versek születtek.

Végül József Attila TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT című versének zenés változatát hallgattuk.

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.