„Aki láng volt valaha
Aki szerette a világot
És milliókért élni vágyott,
Ne féljen!... nem hal meg soha!”

Ábrányi Emil

A X. Baranyai László emléknap kezdetén egyperces néma felállással emlékeztek a megjelentek.
10 évvel ezelőtt az iskola kezdeményezte az emléknapot, amit először az intézmény falain belül rendeztek, majd kiterjesztették az ünneplést a falu lakosságára is. Így került át a rendezvény a Kossuth Művelődési Házba.

Mindkét helyen helye van az ünneplésnek, hiszen Baranyai László egy személyben volt tanító és népművelő. Délelőtt tanította a gyerekeket énekelni, rajzolni, délután szervezte a falu kulturális életét.

Ezen a napon verssel, hangversennyel, a régi pályatárs gondolataival és egy barát képeivel emlékeztünk.
Kocsis Csaba tolmácsolásában hallottuk Illyés Gyula: Haza, a magasban című versét, majd Tóth Klaudia (Baranyai László unokája) és Wehner Zita hangversenye következett.
Fertőszögi Béláné ünnepi megemlékezése és Mözsi Szabó István művészi munkásságának méltatása után a kiállított alkotásokban gyönyörködtünk, és régen nem látott ismerősökkel beszélgethettünk.

B. L. kölesdi népművelő halálára

Fagyban ropog a venyige,
S kihűl szívünkön az ige...

Ki meghal, Ki továbbél,
Ki belehal abba.
És van akit csak ölnek,
Életeszközökkel.

Jámbordad jóhívőknek
Te sem voltál híján.
Én: veled pöröltem...
De az ítélőnk AKKOR
sem a halál...

(Ülnénk s fogyatkozunk
présházad teraszán.

Fagyban ropog a venyige,
S kihűl szívünkön is az ige.)

Bali Papp Ferenc, 1989.