A kölesdi harczrul

A kölesdi harczon, a kölesdi harczon,
Hej! én is ott voltam, elejének vágtam;
Elejének vágtam, közepét bontottam,
Mint kaszás a füvet, döntöttem, rontottam.

Mikor Balogh Ádám a kardját emelte:
Sándor László akkor dandárt reávitte.

"Vedd fel fiam bátran németnek lövését,
Ne mutasd szívednek semmi röttenését.
Ne mutasd szívednek semmi röttenését!"

Mikor Balogh Ádám a kardját emelte,
Szekeres István is ezerét vezette.

"Rajta, rajta! rontsad ráczok sűrű rendjét -
Hadd ne dulja gaznép édes hazád földjét!"

Az Sió berkéig lőn nagy sivalkodás,
Fel Simontornyáig sűrű nagy roppanás.
Akkor Balogh Ádám indítá több hadat:
Német is elveszett, a rácz is elszaladt.

"Haj édes ezerem! Haj Somogyi Ádám!
Most immár utánna, mindenütt az hátán!
Most immár utánna, mindenütt az hátán!"

Lovassa üldözte, gyalogja öldöste,
Szekszárdig az mezőt vérével öntözte.

Megégett Ráczország, megmaradt három ház
Elesett négyezer, megmaradt háromszáz.

Thaly Kálmán

Varga András kezdeményezésre 2002. szeptember 2-án avatta fel Kölesd lakossága a Krisztiáni Sándor és Tamaska János szobrász-restaurátorok által készített Béri Balogh Ádám-szobrot. A szobor 53 személy adományaiból készült el.

Azóta minden évben megemlékezünk falunk legnevezetesebb történelmi eseményéről.